Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - III. Márkus Gyula: Önhordó csövek

72 Márkus Gyula A leágazást ívesen oldottuk meg. Ez a megoldás rugalmasságánál fogva megenged bizonyos hosszirányú terjeszkedést, amiért kompenzációs csőidom közbeiktatására nem volt szükség. 6a. ábra. A 6. ábrán közölt terv részlete: a mozgósarú kialakítása Fiçi. 6a. Détail du projet représenté sur la fig. 6. L'appui mobile A meghatározott hosszúságú csövekből úgy állítottuk össze az önhordó csövet, hogy a karimás kapcsolatok hajlító igénybevételt ne kapjanak, tehát lehetőleg nyomatéki null-ponthoz kerüljenek. Ez nem minden esetben sikerült teljes mértékben, tehát a kapcsolat néhol csekély hajlító igénybevételt kap. Ezért a cső megerősítését szolgáló idomvasakat a végkarimákhoz is hozzáhegesztettük, azonkívül a szabványban megadottnál erősebb csavarokat alkalmaztunk. Mint tartószerkezet, a cső ellenfaltól ellenfalig halad és a pilléreken, illetve a hídfőkön támaszkodik fel. Hidraulikai szempontból nem lett volna azonban egészséges, ha a végeken 2x90°-os könyökkel ágaztunk volna le, ezért jóval a hídfők előtt 30° alatt hajló csőcsonkot iktattunk be, a végsaruk fölötti „vakjárat"-ot pedig behegesztett lemezzel zártuk el és betonnal töltöttük ki. A hőszigetelés üveggyapot paplannal történt, az átvezetés ideiglenes jellege miatt azonban bádogborítást nem alkalmaztunk. A hőszigetelés nélküli csövet a 7. képen mutatjuk be. Az átvezetés kiviteli költsége 155 600 Ft volt.