Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - I. Jolánkai Gyula: A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tározásával

A TISZAVÖLGY ÉSZAKI RÉSZE VÍZHIÁNYÁNAK PÓTLÁSA A DUNÁBÓL ÁTVEZETETT VÍZ DOMBVIDÉKI TAROZÁSÁVAL Jolánkai Gyula 620.80 (439) Összefoglalás. Az országos vízgazdálkodási kerettervben a Tisza Tiszaiig feletti szakaszán kimutatott max. évi 500 millió m

3 öntözési vízhiány az eddig ismert kétféle módon — a síkvidéken, illetve hegyvidéken, a Visó völgyben, történő tározáson — kívül egy harmadik megoldással is előteremthető : szivattyúzott, dunavíznek a gödöllői halmok területén való tározásával. A megoldás fajlagos beruházási költsége nem látszik magasabbnak, mint a hegyvidéki változaté, és alacsonyabb a síkvidéki változaténál. .4 tiszavölggi öntözés átemelési költséggel nem terhelt dunavizet kaphatna, mert egyrészt a tározó olcsó éjjeli árammal lenne tölthető, másrészt a tározónál az öntözés terhére létesülő vízerőmű és tározó szivattyútelep egész éven át értékes csúcsenergiát termelhetne. így a fogyasztott és termelt elektromos energia — önköltségi áron számított — mérlege a szolgáltatott öntözővíz megterhelése nélkül is nagy mértékben pozitív lehetne. Melléktermékként megoldódnék az ún. „délpesti"' ipari vízmű, 30 km-rel növekednék az országos víziúthálózat hossza, és a főváros népe a létesülő tározótóban közeli, új, üdülési és vízisportolási lehetőséghez juthatna. Javasolható az új megoldás előmunkálatokon alapuló további tanulmányozása. A) BEVEZETÉS Magyarország öntözésre kiszemelt területei nagyobbik részükben a Tisza völgyében fekszenek. Itt 1 millió, a Duna völgyében pedig 0,4 millió kat. hold öntözését irányozzák elő távlati terveink. A Tiszának és mellékfolyóinak természetes vízhozama azonban nem mindenkor elégséges az 1 millió kat. hold öntözéséhez szükséges víz szolgáltatására, nem is szólva arról, hogy az öntözésekkel egyidejűleg az egyéb vízhasználatok — ivó- és ipari vízellátás, hajózás stb. — igényeit is ki kell elégíteni. A tiszavölgyi öntözések távlati vízigénye a csúcsterhelés idején kereken 300 m

3/s, az egyéb tiszai vízhasználatok pedig legalább 50 m

3/s víznek a Tiszamederben való meghagyását kívánják. Előfordult azonban olyan aszályos esztendő is, — az öntözésre éppen ekkor lett volna a legnagyobb szükség — amikor a Tiszán Csongrádnál júliusban, az öntözési csúcsigények idején, a folyó természetes vízhozama mindössze 100 m

3/s körül ingadozott. A vízigények szempontjából tehát a Tisza völgyében időnként tekintélyes a vízhiány. Megszűntetéséről vízpótlással gondoskodni kell. A tiszavölgyi vízigények és vízpótlás szövevényes és sokrétű kérdését Országos Vízgazdálkodási Kerettervünk tárta fel és oldotta meg — az ország vízgazdái-