Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

4. füzet - VI. Kisebb közlemények

Holló: A hollandiai ivóvízellátás 415 Az ivóvízellátással kapcsolatos gyakorlati feladatok és kutatási munka iránvítáÁllami Ivó vízellátási Intézetet (RijksIntézet munkájának eredményeiről az sára, ill. ellátására 1913-ban létrehozták az instituut voor Drinkwaterüoorziening). Az 1. ábra ad összefoglaló képel, ahol a nagy, községközi vízművekből ellátott területek 1913 és 1953 közötti fejlődését látjuk. Érdekes példát mutat az ivóvízellátás fejlesztésének egészségügyi kihatására a 2. ábra, amelyik az évenkénti tífusz-megbetegedések alakulását mutatja az 1902 52. évekre. A két világháború okozta kiugró csúcstól eltekintve szembetűnő a csökkenés. Ez idő szerint a lakosságnak mintegy 86%-a (a nyugati részeken 95%-a) iszik vízvezetéki vizet(!) Az 1 főre vonatkoztatott napi vízfogyasztás 105 liter. Ez az érték — a többi nyugati országhoz viszonyítva - feltűnően alacsony. Ennek egyik oka, hogy az ipartelepeknek általában külön vízművük van, a másik, hogy a lakosságban átöröklött hajlam van a vízzel való takarékosságra (100—150 évvel ezelőtt a Yecht folyóból hajóval szállították az ivóvizet Amsterdamba és télen gyakran jégtörő hajókkal kellett az utat szabaddá tenni!) A kereken 100 főből (köztük 20 egyetemi végzettségű) álló intézet szerteágazó gyakorlati feladatokat lát el. Irányítja és részben végzi is a vízművek tervezését. Ellenőrzi az állami költségvetésből fedezett munkákat. Gyakran ad kémiai, geoliidrológiai, bakteriológiai vagy műszaki szakvéleményeket magánfelek és részvénytársaságok megkeresésére is. Adattárában több mint 2(3 ezer fúrási szelvény, 80 ezer talajminta és 10 ezernyi vízvizsgálat adatait őrzik, amelyeket gyakran vesznek igénybe a vízellátástól független munkákhoz (kikötők, csatornák, alagutak és más létesítmények építésével kapcsolatban) is. Az elméleti jellegű munkák többsége a talajvíz mozgására vonatkozik. A másodikvilágháború utáni években sokat foglalkoztak a vas- és mangán-szennyeződésű vizek tisztítására alkalmas szűrőberendezések kialakításával is. Több alkalommal szolgált ki az intézet külföldi megrendeléseket. A tengerentúli országok közül Etiópiában, Üj-Guineában, Szurinámban és Tangerben végeztek feltárást,*

ill. adtak szakvéleményt az utóbbi évek folyamán. A Szociális és Közegészségügyi Minisztérium és a Vízellátás Központi Bizottságának közös felügyelete alá rendelt intézet szervezeti felépítéséről az I. láblázat ad áttekintést. Az egyes osztályok munkáját — mint látjuk — elsősorban a közvetlen gyakorlati célokat szolgáló tervezési, építési és ellenőrzési feladatok kötik le. Súlyt vet az intézet a nemzetközi kapcsolatok ápolására, amit legégetőbben a Rajna szennyezettségével kapcsolatos kérdések közös elgondolások szerinli megoldása sürget. Más országokban már több ízben megrendezett nemzetközi továbbképző tanfolyamok keretében, 1954 tavaszán Hollandiában rendeztek háromhetes tanfolyamot a vízellátással foglalkozó szakemberek részére, amelynek számos külföldi résztvevője is volt. и Hollandiában tartotta 1955. évi kongresszusát a Világegészségügyi Szervezet. Az Intézet ebből az alkalomból több előadást és tanulmányi kirándulást rendezett, amelyen a kormány és a parlament képviselői is részt vettek. A vízellátás kérdéseinek népszerűsítésére ismeretterjesztő kiadványokat is készítenek. Akongresszus alkalmából 53 000 példányban küldtek szét tájékoztató füzeteket az elemi és középiskolák tanulói részére. 2. ábra. A vízművek fejlesztésével szembetűnően csökkent a tífuszmegbetegetlésck száma. Jól látható a két világháború hatása is