Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - IV. Babos Zoltán: A mértékadó bevizi hozamok Szeged környékén

A mértékadó belvízhozam Szeged környékén 21 Г> A rendkívüli szélsőségként feljegyzett 1940/42. évi belvízjárást követő (kisebb) belvizek közül az 1944. és 1947. évi említhető meg. A feljegyzések szerint 1944 márciusában 1,6 millió m

3, 1947 márciusában pedig 1,9 millió m

3 belvizet emelt át a lúdvári szivattyútelep a Tiszába. Ez a mérsékelt igénybevétel annak volt köszönhető, hogy a belvizek javarészét a Martonos—paphalmi csatorna gravitációsan, közvetlenül le tudta vezetni a folyóba. Összehasonlítás céljára alkalmas az 1947. évi tavaszi belvíz. Ennek az évnek februárjában, Bokor Mihály mérései szerint, átlagosan 35 cm vastag hótakaró feküdt a vízgyűjtőn, 40 liter/m

2 víztartalommal. A belvizek levonulásakor a Fehértó-majsai és a kenyérvári kétágú völgyből összesen 3,2 millió m

3 víz folyt le a Fehértóba, tehát az átlagos lefolyási tényező az 54 900 ha vízgyűjtőre vonata koztatva 0,14 volt, mindössze 39%-a az 1942. évben észleltnek. Megjegyzendő, hogy a Fehértó-majsai csatornában 1947-ben mért legnagyobb vízhozam csak 1,8 "m

3/s volt. Az 1950-es évek csapadékviszonyait nagyobbrészt az jellemzi, hogy a belvizes időszakok szempontjából mértékadó hónapok esővízhozama többnyire meghaladta a sokévi átlagot. A nagy csapadékokhoz kedvezőtlen kísérő körülményként hol a hideg időjárás miatt jelentékenyen mérsékeltebb párolgás, hol pedig a csapadékosság miatt kisebb-nagyobb mértékben vízzel telítődött talajállapot kapcsolódott. Szokatlan időszakban, ősszel kellett a belvizek ellen védekezni 1952-ben. amikor a szeptember — decemberi csapadékösszeg az átlagosnak 220%-ára emelkedett. Ekkor a Szeged környéki belvízi ártéren 18 000 kat. hold került víz alá, amelyből 3,500 kat. hold szántó volt. 1953-ban május—júniusban került soi- belvízvédekezésre, ami igen ritkán fordul elő. A belvizek főként az egymást követő heves helyi záporokból származtak. Az év végén kezdődő és február végéig tartó fagyos idő hozta meg az 1954. évi koratavaszi közepes méretű első belvízhullámot, a hótakaró olvadása nyomán. Ezt az igen bőséges május-júniusi csapadékokból származó második belvízhulláin követte, amely még a nyár elejére is átnyúlt. A vízzel borított mintegy 45—50 000 kat. hold kiterjedésű semlyékeken a károk mérsékeltek voltak, mert az elöntést megelőzően az első kaszálás már megtörtént. A víz alá került vetésterület kereken 1700—1800 kat. hold volt. Az 1954. december—1955. febr. havi csapadékok hótakaróként borították az egész vízgyűjtőt a február végén jelentkezett enyhülésig. A koratavaszi esőktől kísért olvadás március-áprilisban jelentékeny belvizek összegyülekezésére vezetet t, amelyek a magas tiszai vízállások miatt nagyrészt csak szivattyúzással voltak eltávolíthatók. A szegedi vízügyi igazgatóság adataiból az alábbiak említhetők meg, a belvízjárás méreteinek jellemzésére: Öblözet Vízgyüj'.ö terület ha Lehullott csapadék Átemelt víztömeg Fajlagos belviztömeg-i m

3 ha ' Átlagos lefolyási tényező millió in

3 Fajlagos belviztömeg-i m

3 ha ' ápéi 6820 15,90 2,386 350 0,15 yálaréti 2070 4,85 0,300 1 145 0,06 Az átemelt víztömeg és a vízgyűjtőterület hányadosa.