Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - III. Csecskedi Géza: Rugalmas ágyazású tartók és csuklós láncolatok. Csőzsilipek, darupályák és más folytonosan felfekvő szerkezetek hosszirányú méretezése

•198 Csecskedi Géza esetre közüljük az egyes keresztmetszetek nyomatéki és eredő erő hatásábráit, valamint a szélső keresztmetszet lehajlási (süllyedési) hatásábráját

1. A hatásábrákat úgy szerkesztették, hogy számértékeikkel az M

k = LEP, VMk

i ; R

k = EP

i VRk

i ; y

k = (6) képletek szolgáltatják a nyomaték, eredő és lehajlás értékét az egyes к keresztmetszetekben. (A hatás indexeinek a magyarázata pl.: r)

Mk

i: а к keresztmetszet nyomatéki hatásábrájának i keresztmetszeti értéke.) Méretezéskor tehát a terheléseket részterhekre bontva (megoszló terheléseknél lamellázva) mértékadó csoportosításban és nagyságban kell elhelyezni az egyes hatásábrák fölé, s így a fenti képletek szerint meghatározni a mértékadó igénybevételeket, illetve elmozdulásokat. IIa egymás mellé állítjuk a WVonsAt-determináns használatát és a hatásábrák módszerét, eléggé jól érzékelhető az utóbbi alkalmazásával járó gyakorlati előny. Azért is részleteztük a közvetlen módszert levezetésével együtt, hogy tisztán láthassuk a számítás egyszerűsödésének fejlődését. Az említett hatásábrák és az egész elmélet a Winkler-féle alapfeltevésen nyugodott. Sok szerző, különösen az oroszok |9], [8] e nem kielégítő alapfeltevés helyett más utakon próbálkoztak. Van pl. olyan eljárás, amely a valószínűségi függvény segítségével dolgozik. Ezeknél az eljárásoknál sincs semmi akadálya annak, hogy megkönnyítésükre hatásábrákat dolgozzanak ki, melyeket ugyanúgy, — vagy hasonló módon — használnának, mint az arányossági feltevésen alapuló félig grafikus módszernél. :{. A csuklóerők figyelembevétele IIa több hosszaljat csuklósan egymáshoz kapcsolunk, a méretezés annyiban módosul, hogy a hatóerőkön kívül a csuklóerők hatását is figyelembe kell venni. Természetesen előbb meg kell határozni a csuklóerőket, és az ilyen rugalmas ágyazásti csuklós láncolatok méretezésénél általában ez a központi kérdés. A meghatározás azon alapszik, hogy a csuklónál érintkező keresztmetszetek csak együtt hajolhatnak le. Ilyenkor előnyösen használhatjuk az egyes gerendák szélső keresztmetszeteinek lehajlási hatásábráját. Az X„ csuklóerő meghatározására szolgáló alapegyenlet : Уп,п = Уп+1,п (

7) (azaz аг л-edik és (n-f-Z)-edik tartó n jelű keresztmetszetének a lehajlása egyenlő) vagyis az Lsc-szeres mennyiség (a 3. ábra szerint): — ríyn Xn 1 + I <ln Vyn db, + v'yn Xn = CD = — ríyn X

n — j q

n

+i r

y

n dl

n+

1 + r vu x

n+

1 I N -1) 1 A merevségi tényező (/.) sok különböző értékére (0, 1, 1,5, 2, 1>,5 3, 3,5 5, 8) vonatkozó hatásábra 'áblázatokhoz az ÉTI-nél lehet hozzájutni.