Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása

188 Károlyi Zoltán A 7. ábrán látható kopási vonalat felfelé meghosszabbítva, Bécsnél 690.000 m

3, lefelé pedig Bősre 317,000 m

3 évi hordalékmennyiséget kapunk, ami elég jó összhangban van egyrészt az osztrák adatokkal, másrészt Szolgay és Náther méréseivel [21]. A részletes mederanyag-elemzések azt adták, hogy 1 m

3 hordalék az 1850 fkm-től az 1794 fkm-ig 0,272 m

3-re csökken. Ez. figyelembe véve a Rajkára a kopási vonal alapján leolvasható 395,000 m

3 évi hozamot, az 1794 fkm-nél 107,200 m

3 hordalékmennyiséget jelent, tehát 156,800 m

3-rel kevesebbet, mint amit a kopási vonal mutat. A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy Szap körül a mederanyag ugrásszerűen finomabbá válik, ami azt jelenti, hogy a hordalék egy része kiválasztódik és visszamarad. Innen származik a fenti 156,800 m

3-es különbözet. A szemösszetétel-vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy az eséstörés alatt a mederanyag szemösszetétele már csak egészen nagy vizeknél azonos a görgetett hordalékéval, közepes vízállásnál sokkal finomabb anyag mozog, ezért a hordalékmérésekkel kapott évi érték valószínűleg kisebb, mert az extrapolálásnál nem vették figyelembe —• kellő számú árvízi mérés híján — a totális mozgás nagyobb mennyiségét. Mégis, mivel ez a biztonságot szolgálja, ezt a valószínűleg kissé alacsony értéket raktuk fel a 7. ábrán (alsó vonal). A két teljesen kihúzott vonal közti különbség adja a hordaléklerakódás évi mennyiségét a kopás figyelembevételével. Ez a mennyiség — feltéve, hogy az évi hordalékhozamadatok helyesek —• kb. 220,000 m

3. Fentebb a vízszínemelkedésekből és medertérfogatváltozásokból azt kaptuk, hogy az évi lerakódás Szap fölött mintegy 150,000 m

3, Szap alatt 66.000 m

3, összesen 216,000 m

3. A két, egymástól teljesen független módon kapott érték jól megegyezik, tehát a számításunk alapjául elfogadhatók. A 7. ábra segítségével most már képet kaphatunk arról, hogy — mint fentebb feltételeztük —sikeres nagyvízszabályozás esetén a Rajka —Szap közötti szakaszon lerakódásában megakadályozott és tovább küldött hordalék milyen többlettel terhelné a Szap alatti szakaszt. A Szap fölött lerakódó mintegy 150,000 m

3 hordalék a nagyvízszabályozás után középértékben 30 km-rel lejjebb rakódnék le, tehát a kopás következtében 30,000 m

3-rel megfogyatkozva. À kimutatott 220,000 m

3-ből tehát 190.000 m

3 jutna Szap alá. A hordalékszállító képességre vonatkozó fentiekben közölt számítás, az árvíz nagy erodáló képessége, valamint az a fentebbi megállapítás, hogy a középvízi szabályozás Szap alatt nem okozott számba vehető lerakódást, arra vallanak, hogy a Szap alatti mederszakasz a jelenleginél feltétlenül több hordalékszállításra képes. Ezért reálisnak látszik az a becslés, hogy a nagyvízszabályozás után Szaptól lefelé 150—170,000 m

3 évi lerakódásra lehet számítani. Ennyit kellene tehát kotrással eltávolítani. Л felülről (Ausztriából) jövő bordal ékmennviség ellenőrzése a szemnagyság-csökkenési összefüggés alapján Az osztrák Duna mederváltozásairól •/. Schmutterer [20] közölt részletes adatokat. Adatai alapján az évi kimélyülés, ill. feltöltődés az V. táblázatban feltüntetett évi hordalékmennyiségek megmozgatását jelenti. Megjegyezzük, hogy az 596,000 m

3 végösszeg nem lehet azonos a Bécsnél mért 650—690.000 m

3 évi