Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - II. Károlyi Zoltán: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása

176 Károlyi Zoltán ami a sziklás meder miatt is valószínű. A vízhozammérésekkel azonban 1С—20 cm-es eltérést alig lehet kimutatni. Pontosabb eredményt ad az azonos helyen felvett keresztszelvények területének összehasonlító vizsgálata. Ebből, a legrégibb mérésektől az 1918. évig 15 cm vízszínsüllyedésre, azóta pedig változatlan szelvényre lehet következtetni. Ellenőrzésképpen megvizsgáltuk a szomszédos vízmércékkel való mércekapcsolatok változását, valamint kiszámítottuk az évi közepes vízállások különbségeit az egyes évekre, végül a tartós kisvízek összetartozó értékeinek változását is figyelembe vettük. Mindezek egybevetése alapján meghatároztuk az egyes mércéknél 1876 óta bekövetkezett mederváltozások abszolút értékét azáltal, hogy a mércekapcsolatokat és az évi közepek különbségeit a nagymarosi vízállásokra vonatkoztattuk és a nagymarosi vízállásoknak 1876—1918 közötti 15 cm süllyedését, 1918—1955 közötti változatlanságát tételeztük fel (3. ábra). 3. ábra. Az évi közepes vízállások változása a változatlannak vett nagymarosi vízállásokhoz viszonyítva Abb. 3. Die jährlichen Mittelwasserständc an den wichtigsten Donaupegel, bezogen auf den als unverändert betrachteten Pegel Nagijmaros. A vízszínváltozásokat Pozsonyig, sőt az ausztriai Hamburgig meghatároztuk, és így lehetővé vált az osztrák Dunaszakaszról 1948-ban közölt mércestabilitási adatokkal [5] való összehasonlítás. A kétféle eljárással, egymástól független módszerekkel meghatározott vonalak általános irányzatában oly kevés az eltérés, hogy az eredmény helyességét teljes mértékben igazoltnak tekinthetjük. (A kisebb időközi eltérések magyarázata az lehet, hogy Hainburg és Nagymaros között tekintélyes mellékfolyók : a Morva a Rába, a Vág és a Garam vízjárása befolyásolja az évi közepek különbségét). Az így kapott összefüggések segítségével javítani, ill. redukálni tudtuk az 1937. és 1949. évi tanulmányokban szereplő és az 1954. év végéig kiegészített összes vízszínváltozási grafikonokat (4. ábra). Az ezek alapján leszűrt ered-