Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

3. füzet - I. Molnár Endre: A tiszalöki öntözőrendszer belvízrendezési feladatai

A tiszalöki öntözőrendszer belvízrendezési feladatai ]<;i ügyi Hivatal 1940. évi jelentése szerint ,.az öntözési törvény alapját alkotó eredeti terv az öntözendő terület belvízrendezését megoldottnak, illetőleg — az öntözéses gazdálkodás elterjesztésével lépést tartva — az érdekeltségek által később fokozatosan kiépítendőnek tételezte fel". Ennek ellenére a tervezők már a részletes tervezés megindítása előtt, és tervezés közben is, állandóan hangsúlyozták a belvízrendezés alapvető fontosságát. Az Öntözésügyi Hivatal évi jelentéseiben ismételten felhívta az érdekeltek figyelmét arra, hogy öntözéses gazdálkodást ..csak ott lehet folytatni, ahol a belvízkérdés megoldott". A hivatal 1940. évi jelentése szerint az öntözőcsatornákkal érintett területeken az öntözőcsatornák építésével egyidejűleg meg kell oldani a belvízi kérdéseket is. Az 1941. évi jelentés 88. oldalán azt olvassuk, hogy ,,a Keleti Főcsatorna majdan a Vidi ér, a Brassó élés a Kösely vízfolyásokon érkező belvizek befogadására alkalmas módon vezetendő és alakítandó ki." Az utóbbi javaslatot már az 1940. évi belvizek ismeretében tették meg a tervezők. 1940-ben a volt Alsószabolcsi és a volt Közép-tiszai Ármentesítő Társulatnak a Hortobágy vízrendszerébe tartozó területein, amelyekre a tiszalöki öntözőrendszert tervezték, 226 000 k. hold területet, vagyis az öntözendő területnél nagyobbat árasztottak el a belvizek. Azok az alapelvek, amelyeket a Keleti Főcsatorna tervezői már a főcsatorna építésének megkezdése előtt kimondták, ma is érvényesek. Ma már, amikor a Keleti Főcsatorna földmunkái nagy általánosságban befejeződtek, nyilvánvalóvá vált, milyen nehézségeket és milyen mezőgazdasági károkat okozhat egy váratlan belvízjárás a fenti elveknek az építés során történt be nem tartása miatt. A tiszalöki öntözőrendszer által érintett területek belvízkérdéseiről az utóbbi években, tervezéseink közben, de értekezleteken is, igen sokat vitatkoztunk, anélkül azonban, hogy a kérdést lényegesen előbbre vittük volna, vagy legalábbis a teendőket felmértük volna. Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy a mostani állapotokat rögzítse, és felhívja a figyelmet azokra a teendőkre, amelyeket az öntözőrendszerrel kiszolgálandó területeken, elsősorban az öntözéses gazdálkodás érdekében meg kell tenni, lia a nagyobb károsodásoknak elejét akarjuk venni. Л Keleti Főcsatorna tervezése és építése a hároméves terv me(|ímlítása előtt A tiszalöki öntözőrendszer érdemi tervezése a Keleti Főcsatorna 21,1—44,9 km szakasza kiviteli terveinek elkészítésével, 1941-ben kezdődött el. Sajnálatos tényként állapíthatjuk meg, hogy a részletes tervezés megindításakor a csatorna általános terve vagy tervfeladata nem állott rendelkezésre. A főcsatorna tervfeladati szinten történő kidolgozása, ami ilyen nagy terjedelmű és nagy jelentőségű tervezéseknél elengedhetetlenül szükséges, a későbbiek során sem történt meg. A részletes tervezés céljára tehát nem készült olyan terv, amely az épülő főcsatornának a keresztezett vízfolyásokra, vagy a belvizekre való hatását felniérte volna és ennek tükrében az építés üteme tekintetében irányt mutatott volna. A részletes tervezés alapja az öntözési törvénynek is alapjául szolgáló eredeti terv volt. Eszerint a főcsatorna fenékmagassága egész hosszában 89.20 m A. f. A legmagasabb üzemi vízszint a tiszavasvári hajózó zsilip alatt 93,70 m (2. ábra). Az öntözési idényben a csatorna mindenkori vízszíne a kihasználási foknak megfelelően ingadozó lesz és a csatornában egyenlőtlen, nem tervszerű vízkivételek