Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - I. Jolánkai Gyula: A Tiszavölgy északi része vízhiányának pótlása a Dunából átvezetett víz dombvidéki tározásával

12 Jolánkai Gyula származó víz mennyisége — az Alsó-Tápión, Egyesült-Tápión és végül a Zagyván a Tisza felé haladtában — az öntözési vízkivételek révén folytonosan csökkenni fog és végül is teljesen fel fog használódni, mert a Tisza jobbpartján, a Zagyva völgyében és a vele szomszédos területeken aszályos időben szükség van ennyi öntözővízre. A Tisza pedig így tehermentesül, mert ezt a vízmennyiséget nem belőle kell kiemelni, illetve kivenni, hanem a Soroksár—gombai vízmű adja. Az említett durva költségbecslésnél tehát a biztonság javára szolgál, ha a Soroksár—gombai vízműből szolgáltatható 50 m

3/s legnagyobb vízmennyiséget — az ismeretlen vízkivételek kérdését így megkerülve — állandónak, nem csökkenőnek tételezzük fel, mert ennek a vezetése nyilvánvalóan többe kerül, mint a valóságban folyton csökkenő, az öntözött területeken végül teljes egészében elszikkadó vízsugáré. Az 50 m

3/s víz vezetéséről a Tápiónak a Zagyvába való betorkollásáig kell gondoskodni, mert a Zagyva árvízmennyiségei ennél az értéknél jóval magasabbak, a 300 m

3/s értéket is meghaladják. Magának az Egyesült Tápiónak az árvize — a Hajta torkolat alatt — ugyancsak lényegesen több, mint 50 m

3/s (Babos Zoltán megállapítása szerint az 1% valószínűségű árvíz 83 m

3/s) azonban a Tápió medrek mai elhanyagolt állapota miatt az alábbiakban — ugyancsak a biztonság javára — ügy számolunk, mintha a gombai tározó völgyzárógátjától egészen a Zagyva torkolatáig — 40 km hosszban -— 50 m

3/-s vezetésére alkalmas teljesen új medret kellene létesíteni. A Tápió völgyében létesülő medret azonban még lépcsőzni is kellene azért, mert enélkül - a völgy természetes esése folytán •— oly nagy középsebességek adódnának, hogy nem lenne elkerülhető a medererózió. Becslés szerűen felvehető 0,5 m/s középsebességet feltételezve a 0,3—l,0°/

o

o esésű völgyfenéken mintegy 7 fenéklépcső építésére lenne szükség. A fentiekben azt mondtuk, hogy öntözési idényben minden valószínűség szerint közbenső vízkivételekkel teljesen el fogják fogyasztani azt az 50 m

3/s vizet, amelyet a Soroksár—gombai vízműből a Tisza felé leeresztenek, és ebből a vízből így a Tiszába semmi sem fog eljutni. Ez a valószínű eset. De ennek ellenére elképzelhető olyan üzemeltetés is, amidőn a tiszaburai vízlépcső felett — aszályos időben —• oly sok vizet vesznek ki a tiszajobbparti és -balparti öntözések részére, hogy a tiszaburai vízlépcsőn való leeresztésre nem marad meg a minimumként megállapított 50 m

3/s vízmennyiség, viszont marad bizonyos felesleg a Soroksár—gombai vízműből leereszthető vízből. Ez elképzelhető üzemi állapot azért, mert a Tisza folyó Tiszabura és Szolnok között újabb szennyvízterhelést nem kap és csak a szolnoki szennyvízterhelés miatt szükséges az 50 m

3/s minimális vízhozam. Ilyen esetben a Soroksár—gombai vízműből a Zagyván át lehetne Szolnoknál bepótolni azt a vizet, amely Tiszabura és Szolnok között hiányzott. így tehát lehetséges, hogy Szolnoknál bizonyos mennyiségű tározott dunavizet kellene a Tiszába juttatni. Ez szélső esetben 50 m

3/s lehetne. Tiszai kisvizek idején ez a vízbevezetés a Zagyvában mederkimosást okozna. Ennek elkerülésére Szolnoknál a Zagyvatorokban vízlépcsőt kellene előállítani, egy ott megépülő duzzasztómű segítségével, amelynek felső vize célszerűen 85 m A. f. magasságú lenne. A dúzzasztó létesítésével azonban úgyszólván automatikusan együttjárna egy hajózsilip létesítése, mert ez egymagában 31 km-rel növelné az országos víziúthálózatot és Zagyvarékás és Üjszász községeket bekapcsolná a vízi forgalomba. Tulajdonképpen a régebben tervbe vett Zagyva-csatornázás legalsó bögéjének megvalósításáról volna szó. A költségeket alább ennek megfelelően irányoztuk elő.