Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Kisebb közlemények

146 Kisebb Közlemények Néhány esetben óránként vett vízmintákkal rendszeresen vizsgálták a lebegtetett hordaléktartalom alakulását. Az eredmények szerint 100 mg/l hordaléktöménység a napi beszivárgást lh — l/

8 százalékkal csökkenti, ami sokkal kevesebb, mint az, amit a lassú homokszűrők tapasztalatai alapján várni lehetett. A 100 és 200 mg/l közötti hordaléktöménység azonban néha eliszapolódást okozott, néha nem. Ezt azzal magyarázták, hogy a lebegő hordalék kétféle eredetű. Amikor nagy szélviharok alkalmával az erős hullámzás felkavarja a csendesebb részeken leülepedett, már csaknem kolloidszemnagyságú hordalékot, ez az anyag lebegve marad 1—2 hétig és eliszapolódást okoz. Ä nagy esőzések alkalmával a mellékfolyók által szállított hordalék ugyanakkora töménység esetén 2—3 nap alatt leülepszik és csupán a lerakódott iszaprétegben ad egy vékony homokcsíkot: A tisztításra a legjobb megoldás, ha a teljes homokszűrőréteget kicserélik. Ez azonban lassú és költséges eljárás. Ehelyett a medence oldalaira rakódott iszapréteget levakarják és a fenéken összegyűjtik. Ez mintegy 90%-os megújítást jelent, ami újabb bizonyíték arra, hogy a medence fenekén át nincs számottevő elszivárgás egyébként sem. Ez a mód szakaszos művelet, ami egyrészt az üzemben kiesést jelent, másrészt a talaj befagyását is okozhatja, ami néha több hónapi üzemszünethez vezethet. Végül is a szivattyúzással történő folyamatos tisztításra tértek rá. A megfigyelések szerint ugyanis az iszapréteg nem hatol be mélyen a szűrőhomokba, hanem csak a felületen helyezkedik el. Ezt a réteget üzem közben folyamatosan lehet leszívni, csak a szívófej magasságát és a szivattyúzás mértékét kell helyesen megválasztani. Atmássy Endre AZ ÉLES SZÉLŰ ZSILIPTÁBLA ALATTI ÄTFOLYÄS HIDRAULIKAI JELLEMZŐI

1 532.532 Az éles szélű zsiliptábla alatt kifolyó víz mozgása — a vízhozammérő bukókhoz hasonlóan - hosszmérés közbeiktatásával vízhozammérésre alkalmas. Egyes esetekben, a helyi adottságok következtében, az összetartozó értékpárokat (hosszak és vízhozamok) nem lehet köbözéssel meghatározni ; ilyenkor a vízhozamot számítással határozzuk meg, és a számítás, illetve ezzel együtt a vízhozammérés pontossága is nagymértékben függ attól, hogy a kontrakciós tényezőt hogyan adjuk meg. Franke tanulmányában jól használható eljárást találunk, amelynek segítségével a kontrakciós tényező esetleges téves megadásából származó hibát nagymértékben csökkenteni lehet. A számítási eljárásnak hazai viszonylatban különösen az öntözővíz mérésénél lehet jelentősége, mivel lehetőséget nyújt a kellő pontosságú, és egyelőre még csak kis számban készített vízhozammérőket pótló egyszerű, könnyen előállítható mérőberendezés készítésére. A zsiliptábla alatti kifolyást (1. ábra) Mieses eredményeit felhasználva, hosszabb időn át, mint a derékszögű négyszög alakú fenéknyíláson át történő kifolyás különleges esetét tárgyalták. Mieses kiindulási pontjai között az ideális folyadék és a potenciálos síkáramlás feltételezésén kívül szerepel az a feltétel is, hogy a fenéknyíláson át nem a nehézségi erő, hanem a folyadék felszínén egyenletesen megoszlónak képzelt nyomás hatására folyik ki a víz. A zsiliptábla alatti kifolyás esetében azután ugyanezt a feltevést alkalmazták annak ellenére, hogy a nyomásviszonyok itt mások és feltehetőleg az áramlási 1. áh

га. A zsiliptábla alatti kifolyás vázlata 1 Dr. P. Franke: Die Strahlkontraktion beim Abfluß unter Planschützen in Rechtecksgerinnen. Die Bautechnik, 1955. évi 8. szám, 257 — 259. old. 3 ábrával és 2 táblázattal.