Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - VI. Kisebb közlemények

KISEltB KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető: SZESZTAY KÁROLY A NEMZETKÖZI VÍZELLÁTÁSI SZÖVETSÉG KONGRESSZUSAI 628.1 : 061.3 Az 1947-ben alakult Nemzetközi Vízellátási Szövetség (International Water Supply AssociationJ munkásságának eredményeit a húrom évenként megtartott nemzetközi kongresszusok és az 1952 óta negyedévenként megjelenő beszámolók foglalják össze. Az első nemzetközi kongresszust 21 ország képviselőinek részvételével 1949ben, Amszterdamban tartották. A kongresszus hivatalos (előzetesen meghirdetett) napirendjén négy témacsoport szerepelt : a vízművek kapcsolata a fogyasztókkal, a falusi vízellátás fejlesztését célzó közületi intézkedések, az ivó- és iparivíz-felhasználás jelenlegi és jövőbeni helyzete és végül a vízellátás terminológiájának összehasonlítása. A szabad tárgykörű témacsoportban is sok érdekes beszámoló hangzott el, mint pl. : csővezetékek fertőtlenítése a lefektetési és javítási munkálatok után, normák az ivóvíz fizikai, kémiai és bakteriológiai minősítésére, vízvezetéki csövek belső bevonatának elkészítése a lefektetés után, gyorsszűrők szerkezete és alkalmazása, továbbá a talajvíz kitermelésével kapcsolatos műszaki és jogi kérdések. Számunkra különösen tanulságosak az ivó- és iparivíz felhasználásával kapcsolatos jelentések. Részletesen tárgyalták az egymástól teljesen elválasztott ipariés ivóvízhálózatok jelenlegi helyzetéi, és rámutattak, hogy az összekapcsolhatóság veszélye miatt, fertőzések megelőzésére, Svédországban és Hollandiában a különvezetékes rendszert felszámolták és az iparnak is csak ivóvizet adnak. Párizsban viszont előbb volt meg az ipari vízmű, és ivóvíz céljaira csak később építették ki a vezetéket forrásvizek felhasználásával, és ezt a kettős vezetéket ma is fenntartják. Megállapítható, hogy mind az ivó-, mind az ipari vízfogyasztás normái általában növekszenek. Ezt a körülményt a távlati fejlesztésben is figyelembe veszik és pl. Londonban 203 l/fő/nap, Hollandiában 200 l/fő/nap, Zürichben 350 l/fő/nap fejadaggal számolnak és Stockholm részére 1960-ra már 400 literes fejadagot irányoznak elő. Foglalkoztak a csúcsterhelések biztosítását célzó intézkedésekkel és a vízmérők általános bevezetésével. Részletesen tárgyalták a vízveszteségek kérdését is. (Amszterdamban 3%, Antverpenben 15%, Göteborgban 16,4%, Lüttichben 40%, Párizsban 24%, Zürichben 12,7% a hálózati veszteség.) Megállapították, hogy rendkívül pontos vízmérőkre van szükség és a vízpazarlás elleni legjobb védekezés az lenne, ha minden lakásba külön vízmérői szerelnének. Az 1952. évi párizsi kongresszuson már több mint 30 állam 800 képviselője volt jelen. Itt az alábbi főbb kérdéseket tárgyalták : a vízvizsgálatok értékelése fizikai, kémiai és bakteriológiai szempontból ; a talajvízdúsítás ; vízelőkészítés a szűrés előtt ; a vízlágyítás ; a vízellátás felügyelete ; az elosztó rendszerek mennyiségi és minőségi ellenőrzése, hibafeltárás ; a korrózió elleni védelem ; algák hatása a vízellátásban ; a csőhálózatok hidraulikai méretezése és a víz megvédése külső szennyeződések ellen.