Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

110 Kovács György A feltárások során elért és a tanulmányban részletesen ismertetett eredmények közül összefoglalóan az alábbiakat kívánjuk kiemelni : 1. A geológiai és pollenanalilikai vizsgálatok segítségével megállapítottuk, hogy a vízlépcső tervezett helyén feltárt rétegek sora ütemesen ismétlődik. A 42 m A. f.-i szint alatti agyagos rétegsor a pollenanalitikai vizsgálatok szerint interglaciális üledék. Erre 4 m vastag tarka homokos agyagréteg települt, amelynek felszínét minden fúrásban +0,5 m eltéréssel a 46 m-es szinten értük el. Ez a jól nyomonkövethető és azonosítható réteg kizárja egy, a területünket átszelő hegyszerkezeti sík mentén bekövetkezett fiatal mozgás feltételezését. A tarka homokos agyag fölött 15 m átlagos vastagságú homokos rétegsor helyezkedik el. Ezen belül két löszös szintet különböztetünk meg. A homokos rétegsor ülepedését folyóvízi erózió zavarta meg. Az így kialakult meder a lefűződés után plasztikus üledékkel töltődött fel. A 78 és 61 m A. f.-i szintek között agyagos rétegsor helyezkedik el, amelynek alsó 6—8 m-es rétege mocsári eredetű. A talajvíz a 10 m mélyen elhelyezkedő vízrekesztő fekvőre települt, átlagosan 5 m vastag finomhomok rétegben tárolódik. Ezt a réteget a felszínen levő, alul iszapos, felül agyagos rétegsor fedi le. A felső 10 m-es rétegsor kétségtelenül holocénkori. A rétegek ütemes változását Miháltz István tektonikai okkal magyarázza. Szerinte a medence süllyedése után a medence feltöltésében a durva szemcséjű üledékek uralkodnak, míg a folyók völgyét szélesítő tevékenység megindulásával egy időben az üledékek sorában fokozatosan megjelennek a finom szemcséjű, majd a plasztikus rétegek. A ritmikus rétegváltozás azonban éghajlati változások következménye is lehet. Területünkön a pollenanalitikai vizsgálatok eredményei nem mondanak ellent ennek a magyarázatnak sem. 2. Az aránylag vékony felső vízáteresztő rétegsor és az alatta elhelyezkedő, az alapozási sík alá nyúló vízrekesztő rétegsor igen kedvező a munkagödör kiemelése és az alapozás végrehajtása szempontjából. Mindkét rétegsor vízszintes irányban csaknem változatlan, ezért az itt feltárt adottságok a vízlépcső elhelyezését nem befolyásolják. A felülről számított harmadik rétegsor általában homokos rétegekből épül fel; csupán szük, körülhatárolt területen tártunk fel régi folyómederbe települt plasztikus üledéket. Az építés alkalmával a homokos rétegsorban tárolt vizet is meg kell csapolnunk, hogy a záróréteg alsó síkjára ható nyomást csökkenthessük, ezért a vízlépcső végleges helyének kijelölésénél figyelembe kell vennünk a homokos rétegsoron belül feltárt, agyagos üledékkel feltöltött meder helyzetét. Ebből a szempontból megvizsgálva a földtani adottságokat, megállapíthattuk, hogy a vízlépcső elhelyezésére legkedvezőbb szelvény az eredeti tervezetben kijelölt helyen, illetve tőle az átvágás tengelyében a felső víz felé eső 100—150 m hosszú szakaszon jelölhető ki. 3. A Tisza természetes állapotában a levonuló árvizek csak igen kis távolságban befolyásolják a környező területek talaj vízszínének ingadozását. A kéthetes árvíz idején a talajvíz-hullám előrehaladása mindössze 50—100 m. Az árvíz levonulása után a Tisza vize már nem táplálja a hullámot, ezért lényegesen ellapulva halad tovább. Az árhullám hatása őszig a partéltől 1800 m-re, az árvédelmi töltéstől 1400 m-re levő kútig mutatható ki. A munkagödör tervezeit helyén a talaj vízszín ingadozása az átlagos szinthez viszonyítva a munkagödör Tisza felőli oldalán +1,50, ill. —1,00 m, míg az ellen-