Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 105 b) Hidrológiai vizsgálatok A régi folyómedrek hatásának hidrológiai vizsgálatához felraktuk a taskonyi, abádszalóki, tiszaderzsi, valamint a tiszaszöllősi szelvény kútjainak és a Tiszának 1954. évi vízállás-adatsorát. Kiegészítésül beszereztük a környező meteorológiai állomások adatai közül az öblözet közepe táján elhelyezett abádszalóki csapadékmérő állomás észlelési anyagát és a területhez legközelebb levő túrkevei párolgásmérő állomás adatait. Jellemző képet a tiszaszöllősi szelvény adatai adtak, ezért a 17. ábrán ennek grafikonjait közöljük. A Tiszához legközelebb eső 2896. számú kút vízállásait kétségtelenül befolyásolják a Tisza árhullámai. A következő, 2897. számú kútban még mindig tapasztalható az árhullámok levonulása következtében előálló vízszint-ingadozás, ez azonban az időben lényegesen késleltetve és csökkenő amplitúdóval jelentkezik. A holtmederbe telepített 2899. számú kútban is hirtelen felugrik a vízszint a Tisza márciusi árhullámának levonulása alkalmával. Ez az ugrás azonban 2—5 nappal megelőzi a tiszai vízszinek emelkedését. (Pontosabban nem állapítható meg az idő, mert a kútvízállásokat csak 3 naponként olvassák le.) A hirtelen vízszin-növekedés tehát nem a tiszai árhullám, hanem a március első napjaiban lehulló és az olvadást megindító csapadék következménye. A holtmederben azért okoz ez a csapadék és a vele érkező olvadó hólé jelentősebb vízszínemelkedést, mint a 2900. számú — már a környező dombok oldalába telepített — kútban, mert. a holtmeder helyén kialakult felszíni mélyedés, mint csapadék- és belvízgyűjtő fogja össze a környező területről lefolyó felszíni vizeket. Ez a nagyobb vízmennyiség azután leszivárog a talajvízhez és megemeli a szintjét. A 2899. számú kút idősorában tapasztalható egyéb, aránylag kismértékű ingadozások is inkább a csapadék-grafikon adatsorával hozhatók kapcsolatba. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a töltés lábánál elhelyezett kút talajvízszint-ingadozását teljes mértékben a Tisza árhullámai szabályozzák. A védelm vonaltól 300 m-re levő kútban — időben ugyan késleltetve — még határozottan kimutatható a Tisza hatása, bár az ingadozások erősen csökkentve jelentkeznek. Az öblözet belseje felé 100 m-rel távolabb eső talajvízkútban a Tisza és a csapadék hatása már együttesen jelentkezik és ezért nem lehet összefüggést meghatározni. Az árvédelmi töltéstől 1200 m távolságban, a régi holtmeder felszíni vizeket összegyűjtő mélyedésében elhelyezkedő kút vízszintje határozottan a területre lehulló nagyobb csapadékokkal egyidejűleg emelkedik, és az emelkedés különösen az olvadás idején erőteljes. Az öblözet peremét alkotó magasabb területek lejtőjén telepített kútban alig ingadozik a vízállás. A hidrológiai vizsgálatok tehát a földtani és talajfizikai adatokból levont következtetésekkel egybehangzóan azt igazolják, hogy a duzzasztás után a talajvíz táplálásában elsősorban a folyóval széles felületen érintkező vízvezető rétegekben meginduló áramlás játszik szerepet, a betemetett holtágak hatása elhanyagolható. 4. A talajvizet tápláló vízhozam nagyságrendjének meghatározása Az előző fejezetben összefoglalt vizsgálatok eredménye alapján a mélyfekvésű területek talajvízszinének emelkedését a folyóval közvetlenül érintkező rétegek vízvezető képessége határozza meg. Arra törekedtünk, hogy a vízvezető rétegek elhelyezkedésének alapján olyan közelítő rendszert határozzunk meg,