Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vizi építéseikben 83 A házépítés talajbetonból nagyon egyszerű munka, különösen akkor, lia a keverékhez szükséges anyagot magán a házhelyen, vagy a szomszédban lehet kitermelni. A falak felépítése kétféle módon történhet. Az egyik módszer szerint 10 — 15 cm vastag rétegekben egyenletesen tömörítve mintadeszkázat közé csömöszölik az anyagot. A másik eljárás szerint először nagyobb téglákat, sőt egész faltömböket készítenek és ezekből építik a falazatot. Ilyenkor a nagyobb tömböket a monolitszerű munkához hasonlóan készítik, a keveréket 10 — 15 cm vastag rétegekben mintadeszkázat közé öntik és alapos döngöléssel tömörítik addig, amíg a legnagyobb tömörséget jelző döngő hangot adja. Legcélszerűbb olyan döngölőket használni, melyek a talajbetont a fal egész szélességében egyszerre tömörítik. Kiszikkadás után szétnyitják a mintadeszkázatot és a tömböt a falazat megfelelő helyére illesztik. Előregyártott téglákból vagy lapokból a válaszfalak is könnyen elkészíthetők. A falnyílások felett legcélszerűbb vasbeton kiváltógerendákat használni, a párkány alatt pedig körbefutó vasbeton koszorú helyezhető el. Emeletes épület esetén a közbenső födém magasságában ugyancsak vasbeton koszorú fogja össze a falakat, de ehelyett falkötővasak is megfelelnek. Amerikában a földszintes épületek átlagosan 3 m magas falait az alapnál 26 — 31 cm, a felső összefogó koszorúnál pedig 16 — 21 cm vastagra építik. A hazai éghajlati viszonyokra tekintettel kívanatos az épület rendeltetésétől függően a külső falak vastagságát 40 — 50 cm-re, a tűzfalét pedig 30 cm-re vastagítani. Az ilyen méretű talajbeton falak a fagy és az olvadás, valamint a száraz és nedves idők egymást váltó hatásával szemben már kifogástalan ellenállóképességűek, emellett jó hang- és hőszigetelők. Ezt a tulajdonságukat aprított szalmának a keverékhez adásával még fokozni lehet. A falak annyira kemények, hogy sem a rovarok, sem a rágcsálók nem tudják befészkelni magukat. A falazat színe a keverékhez használt talajtól függ ; általában tetszetős, kellemes benyomású szokott lenni, ezért a falsíkok a mintadeszkázat elbontása után nyersen hagyhatók, vagy recés kalapáccsal végigverve díszíthetők. Ha a kész talaj betonfal egyenetlen, a felületi hiányosságok egyrétegű szokványos vakolattal kiegyenlíthetők. Ezután a fal bemeszelhető, vagy festhető. Ugyancsak talajbetonból lehet elkészíteni a padozatokat, továbbá a pince és az udvar burkolatát is, lemezekre tagolva. Megfelelő mintadeszkázat segítségével még a határoló kerítéseket is meg lehet építeni ebből az anyagból. c) Meder-, rézsű- és járdaburkolatok Köztudomású, hogy a víziműveinkkel kapcsolatos rézsűburkolatok kérdése még ma sincs teljesen kielégítő módon megoldva. Különösen vonatkozik ez a mederburkolatokra. A mederburkolatok csökkentik a súrlódási tényezőt, tehát burkolt csatornában egy bizonyos vízmennyiség kisebb keresztmetszetű mederben mérsékeltebb eséssel is levezethető, fokozható a víz sebessége, tehát a meder vízszállító képessége, és ezért csökken a földmunka és a területigénybevétel. Vízhasználati csatornáknál különösen nagy a jelentőségük, mert a burkolat az elszivárgást és ezáltal a vízveszteséget szorítja le a gyakorlatilag elérhető szélső mértékig. A burkolási megoldások között ma legjobbnak a betonburkolatokat tartjuk, viszont ezek a legköltségesebbek. Hazánk vízfolyásainak és műcsatornáinak együttes hossza ma meghakdja a 45 000 km-t, és csak elenyésző töredékük van burkolva. Azonban a burkolatok drágák és a korlátolt pénzügyi lehetőségek megakadályozzák a kielégítő megoldást. Ez nemcsak hazánkban van így, hanem más országokban is. Ezért az egész műszaki világ keresi a viszonylag jó és mégis olcsó burkolatot. Innen származik a talajbetonnak burkolatul való felhasználása. Az idevágó laboratóriumi eredmények igen kedvezőek voltak, tehát elvileg adva lenne a fejlődési irány, azonban az éghajlati adottságok miatt ez az út nem járható minden országban azonos mérték6*