Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben

Talajbeton a vízi építéseikben 79 Az anyagok keverési arányának megállapítása után következik a talajbeton elkészítése, majd bedolgozása. Ezzel kapcsolatban nem lehet eleget hangoztatni azt, hogy a kifogástalan talajbeton készítésének feltétele a talaj és cementrészecskék egymással, valamint a legkedvezőbb mennyiségű vízzel való legalaposabb összekeverése, az elérhető legnagyobb mértékben történő tömörítése, tehát a gondos kiviteli munka. A talajbeton keverésekor és kötésekor igen bonyolult vegyi folyamat és anyagok közötti kölcsönhatás megy végbe, melynek eredményeképp a talaj eredeti tulajdonságai nagyrészt gyökeresen és kedvezően megváltoznak. A keverésre az eddigi tapasztalatok alapján a következő eljárást célszerű követni. A kiválasztott talajnem kitermelési helyén először el kell távolítani a legfelső réteget és ki kell szaggatni a növényzetet. Ezt a műveletet rendszerint elegendő 45—60 cm mélységig elvégezni. Ahol már feltárt munkagödrökből kiemelt anyagot akarnak a keveréshez használni, csak a szerves anyagok, növényzet és gyökerek eltávolításáról kell gondoskodni (átszitálás stb.). Ezt követően nagyobb munkahelyeken a feltárt talajból próbahengereket készítenek és ezeket különböző cementadagolás mellett a legkedvezőbb víztartalom, legnagyobb tömörség, nyomószilárdság és szükség szerint más fontosabb jellemzők megállapítása végett megvizsgálják a munkahelyi kis laboratóriumban. Az eredmények alapján választják meg a szükséges keverési arányokat. Kisebb munkahelyeken tapasztalati adatokra támaszkodva szabják meg a keverési arányt. Ezután a felhasználásra alkalmas földet kiássák és felaprítják. Nagyobb munkahelyen ez gépi erővel végezhető, kisebb keretek között azonban megfelel a rögöknek kézi szerszámokkal történő alapos összetörése is. Amerikai adat szerint az anyag akkor tekinthető kellőképpen felaprítottnak, ha 80%-a — beleértve a kisebb köveket és kavicsot is — áthull egy 6 mm lyukbőségu szitán. A legkedvezőbb kötési víztartalom biztosítása érdekében a felhasználandó földanyag természetes víztartalmát közvetlenül a keverés előtt meg kell határozni. Az előkészített természetes nedvességtartalmú földhöz ezután szárazon hozzáadják a megállapított mennyiségű cementet és цг anyagot legalább háromszori átlapátolással gondosan összekeverik. Ha a talajt például homokkal kívánatos megjavítani, a szükséges mennyiségű homokot célszerű először száraz állapotban a cementtel jól összekeverni, majd ezt a homok-cement anyagot kell a megfelelően szétmorzsolt földdel ugyancsak legalább háromszori átlapátolással jól elkeverni. Ezután következik a használt talaj ismert természetes víztartalmához igazodó legkedvezőbb vízmennyiség hozzáadása, lassú permet alakjában. A nedvesített, legfeljebb földnedves állapotú talajbetont mindaddig kell keverni, míg szemmel és tapintással kétséget kizáróan megállapítható az adagolt víz egyenletes eloszlása. Nagyobb mennyiségű talajbeton beépítése esetén az anyag keverését géppel végezzük. A fenti módon elkészített talajbetont erőteljes tömörítéssel kell bedolgozni. Ügyelni kell arra, hogy a keverékbe adagolt cement kötése ne induljon meg a bedolgozás előtt. Azokat a száraz felületeket, melyekkel a talajbeton érintkezni fog, közvetlenül a bedolgozás előtt meg kell nedvesíteni, nehogy a keverékből hirtelen elszívják a nedvességet, mert ez egyrészt felületi hajszálrepedések keletkezésére vezet, másrészt megakadályozza az elérhető szilárdság kifejlődését. Bedolgozás után gondoskodni kell róla, hogy a tömörített talajbeton megőrizze a kötéshez szükséges nedvességtartalmát. Ennek érdekében utókezelést kell alkalmazni.