Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
1. füzet - III. Babos Zoltán: Talajbeton alkalmazása a vízi építkezésekben
Talajbeton a vízi építéseikben 73 Általában a szerzett tapasztalatokra támaszkodva azt ajánlják, hogy az egyes munkáknál a számításba vehető talajféleségek mindegyikére végezzék el a részletes laboratóriumi vizsgálatokat, mert így kiválasztható a célra legalkalmasabb anyag, ennek megfelelően csökkenthető a cementadagolás, ez pedig jelentős költségmegtakarítással jár. Nagyobb mennyiségű talajbeton beépítése esetén javasolják a munka gépesítését. A gyakorlat szempontjából érdekesek és értékesek voltak azok a kísérletek, amelyeket a columbiai Bogotában 1949/50-ben egyrészt laboratóriumban, másrészt a szabadban végeztek. Megállapították, hogy a kísérletekhez használt többszáz talajféleség legtöbbje már aránylag kis mennyiségű, 2—8 súlyszázalék cement hozzákeverésével megszilárdítható és jó talajbetont ad. Kivételek azok a talajok, melyeknek agyagtartalma 85%-náI több, vagy 10%-nál kevesebb volt, továbbá amelyek 8 súlyszázaléknál több szerves anyagot tartalmaztak. Az agyagtartalom általában hátráltatja ugyan a cement kötését, ennek megtörténte után azonban mégis nagymértékben előmozdítja az anyag kohézióját. Az erősen agyagos talajok felhasználása csak gondos vizsgálatok után ajánlható, mert az agyag jelentékeny térfogatváltozásai (zsugorodik és megdagad) nagyon károsak lehetnek a talajbetonra, jóllehet az agyagos talaj száraz állapotában egészen kemény, víz hatására erősen nyálkássá válik, és e változásnak megfelelően a vízáteresztőképessége is érzékenyen ingadozik. Annak bizonyítására, hogy a gyakorlatban szükség esetén még a kedvezőtlen összetételű talajféleségek is jól felhasználhatók, kísérleteikhez nagy agyag- és szerves anyag tartalmú talajokat is igénybe vettek. Egyik kísérleti talajuk például térfogatsúlyra vonatkoztatva 80% agyagból és 20% finom homokból állott, egy másik pedig 6% idegen szerves anyagot is tartalmazott. A legkedvezőbb víztartalomra, tömörségre és nyomószilárdságra vonatkozóan a vizsgált legkülönbözőbb talajbeton keverékeknél megállapított eredmények alapján könnyen használható grafikonokat szerkesztettek. Ezeket hazai mértékegységekre átdolgozva az 1. ábra tünteti fel. A kísérleti eredmények szerint az erózióval szemben valamennyi talajbetonkeverék kielégítően ellenállónak bizonyult. De ellenállt még a termitáknak is. További nagyon értékes tulajdonsága a talajbetonnak a tűzbiztonság. Az idő vasfoga nem morzsolja szét, sőt szilárdsága — a betonhoz hasonlóan — életkora növekedésével ugyancsak emelkedik. Ellenállóképességére nagyon jellemző még az a tapasztalat, hogy a jól elkészített talajbetonszerkezetek Kaliforniában, Peruban és Columbiában még az aktív földrengéses övezetekben is megfelelőknek mutatkoztak. Megemlítendő még, hogy a talajbetonok szilárdságának növelésére irányuló kísérletek eredményei szerint nagyon hasznosan alkalmazhatók a vasbetonoknál használt szokásos dróthálók. A talajbeton-kísérleteknek ma már hazánkban is van múltja. Az új építőanyag nálunk is először út-alépítményként való felhasználhatóságával és földutak gazdaságos megjavításával kapcsolatban került előtérbe. Az első kísérleteket még Jáky József indította meg, majd Kézdi Árpád folytatta és fejezte be őket, közreadva e hosszú vizsgálatsorozat összes eredményeit. Utóbb, 1951-ben, egyik ipartelepünk építésénél, nagymennyiségű mederburkolat előállításával kapcsolatban merült fel az a gondolat, hogy költség- és anyagmegtakarítás érdekében e burkolatok talajbetonból is elkészíthetők lennének. Hazai tapasztalatok hiányában először laboratóriumi kísérletekkel kellett eldönteni, hogy a gondolat elvileg helyes-e:
