Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán

68 Rácz Iván: indul az átmetszés erőteljesebb bővülése, és ennek következtében enyhébben emelkedik a duzzasztás, amely a D pontnál éri el maximumát. А С pont helyzete nehezen határozható meg, de annál határozottabban a D ponté. Itt befejeződik a régi meder elzárása, és a vezérárok bővülésének hatására csökkenni kezd a duzzasztott vízszín magassága, amely bizonyos hosszabb idő múlva — az átmetszés feletti mederlemélyülés hatására —, az eredeti vízszint alá süllyed. Ennek az E' időpontnak a helyzete az időben nagyon elmosódott, és szinte meg sem állapítható. Eközben az elzárás alatti vízállásmagasság enyhén csökken, végső fokon £"— H értékkel, amely az elzárás alatti holt mederszakasz hosszától és esésétől, valamint az elzárógát áteresztőképességétől függ.. Az elzárás költségeit a II"—R' egyenes-darab jelenti, amelynek R — R" része, a gátanyagnak zárás közbeni elsodródása miatt veszendőbe megy. Az elsodródásnak és az összes költségeknek az aránya jellemző az építés gondosságára. Ugyanúgy a megmaradó anyagnak és az összes költségnek aránya is, mely utóbbit az elzárásépítés hatásfokának is mondhatjuk. A maximális duzzasztásnak és az eléréséig szükséges időtartamnak a hányadosa a duzzadás sebességét adja, amely az elzárás építési sebességét jellemzi. | A vízhozamnak a munkálatok alatti megoszlását a régi meder és a vezérárok között a 176 ábra mutatja be. Az elzárás előkészítésének megkezdéséig a teljes vízhozam a régi mederben folyik le. Ha a vezérárok küszöbe, feltevésünk szerint, színei az eredeti vízszinttel, már az előkészítés okozta duzzasztás is elegendő, hogy meginduljon benne a víz (I

—Г). Emésztése azonban csak az elzárás előrehaladásával kezd érdemlegesen növekedni. А К ponttól rohamosan fokozódik a vezérárok vízszállítása, mert itt már megindult a kibővülés folyamata. A régi meder teljes elzárása után már csak az L—L" vízmennyiség csorog el a zárógáton, és ez az elzárás minőségére jellemző. Az elcsurgó vízmennyiség az idő folyamán lassan csökken, mert az elzárógát mindjobban eltömődik, és végül csak egészen kis, néha gyakorlatilag nullának vehető értékre száll le. Ez az M' időpont azonban nehezen lenne megállapítható. A folyó teljes vízhozamának, L'-L"-nek, és az elzárási időtartamnak, ./'— L'-nek a hányadosa a vezérárok vízemésztésének fejlődési sebességét jelenti és jellemző a vezérárok mederanyagára. Az R" — R' teljes építési költségének és /—/" vízhozamnak a hányadosa pedig megadja az 1 m

3/s vízhozamnak a vezérárokba való bekényszerítéséhez szükséges költséget. Az egyes elzárások munkamenetét jellemző idősorokból ilyen értelemben kiemelt adatok alapján az I. táblázatot állítottam össze. A táblázatban az időtartamok csak azt az időt tartalmazzák, amely alatt munka valóban folyt és az összehasonlítás érdekében a többi adatot is megfelelően átalakítottam. A táblázat adatainak tanúsága szerint a három mederelzárás közül a ragyogóhídi volt a legkevésbé gazdaságos. A másik kettő között nehezebb már eldönteni, hogy melyik gazdaságosabb. Bizonyos szempontból a rábakecskédi híd feletti, műkőből készült elzárás volt a gazdaságosabb, az elzárás gyorsasága és az elsodrásmentes építési módja miatt azonban a Pócza-kerti elzárás kerül előnybe. A két módszer közötti választást a rendelkezésünkre álló építési anyagnak kell eldöntenie. Az előbbihez kellő mennyiségű műkő, illetve cement szükséges, a másodikhoz pedig főként rőzse és karóanyag. A fentiekben sehol sem szólottam terméskő felhasználásáról, mert a sárvár-vági Rábaszakaszon a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló jó minőségű betonkavics miatt a terméskő-művek lényegesen drágábbak, mint a műkőből készültek.