Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán

64 Rácz Iván: mértük a felszíni sebességet is. 1953 május 6-án 9 órakor, a mederelzárás első rőzsehengerének lebocsátása után, a segédvezérárokban az ellenőrző keresztszelvény helyén 45 cm magas vízoszlop állott elő és ekkor 0,92 m/s középsebességet mértünk. Ez a sebesség — az egyszerű szemlélet szerint — a Schaffernak fogalmazása szerinti kritikus állapot sebességi értéke körül lehetett, mert az átnedvesedett 1 : 1 hajlású rézsű enyhén omlani kezdett, és anyagából néhány hordalékszem a fenéken továbbgördült. Ugyanekkor az átmetszés alsó végén a meder erőteljesebben bővült. A 9. ábra keresztszelvényeit szemügyre véve, azt látjuk, hogy az erőteljesebb med^rbővülés ehelyütt 0,92 —1,20 m/s sebességnél indult meg, akkor, amikor a vízoszlop magassága 0,50 m fölé emelkedett. Majd a vezérárok fejlődése alulról felfelé haladva elérte a vizsgált keresztszelvényt. A duzzasztás egyidejű emelkedése mellett e kettős hatás eredményeképpen nőtt a sebesség és a vízoszlop magassága, és ezek folytán a hordalékmozgató erő. A fentiek szerint tehát a segédvezérárokban a vízáramlás sebessége az átlagos szemnagyság alapján számított 0,85 m/s körül érte el a kritikus értékét, és ezzel a számításokból adódott határértékek közé esett. Ha a Du Boys-féle elragadó erő fogalmazása alapján akarnók megvizsgálni a meder tényleges kifejlődését, ismernünk kellene a segédvezérárok egyes helyein különböző duzzasztásnál kialakult vízoszlopmagasságokat és vízszineséseket. Azonban csak az átmetszés két végén elhelyezett vízmércék leolvasásai és az előbb tárgyalt keresztszelvények állanak rendelkezésre. Ezekből nem lehet pontosan következtetni az elragadó erő alakulására és változására, közelítő pontossággal azonban meg lehet állapítani azt az értéket, amelynél a vezérárok erőteljes bővülése megindult. Ehhez a mederelzárás feletti vízállások görbéje nyújt segítséget. A duzzasztás ugyanis addig emelkedik, amíg a vezérárok felső részén az elragadó erő el nem éri a mederanyagra mértékadó határértékét. A vízmércék és a hosszszelvény adataiból közelítő pontossággal megállapíthatjuk az ennek az állapotnak megfelelő vízoszlopmagasságot, a két vízmérce adataiból pedig a vízszínesést. Ily módon a három átmetszésben az Ezeknek az elragadó erőknek a hatására indult meg, szinte robbanásszerűen, •a vezérárok bővülése. Ehelyütt említem meg, mint építés közbeni tapasztalatot, a vezérárokban előállott sebességekre és a mederérdességre vonatkozó megfigyeléseimet. A Póca-kerti átmetszés vezérárkában 6 ízben mértünk a kifejlődés folyamán úszóval felszíni sebességet, és vettük fel egyidejűleg a keresztszelvényt. Az egyes mérések között a keresztszelvény területe a duzzasztás növekedése következtében folyamatosan bővült. A mért sebességek is, egy közbenső visszaesés kivételével, az idővel arányosan növekedtek. A fenti tényezők változásának megfelelően folyamatosan növekedett a vezérárok vízemésztése is. A közvetlenül megmért, valamint az egyéb adatokból közvetve megállapítható adatokat behelyettesítve a Forchheimer-féle s = 1000 tJ (kg/m

2) képlet alapján az alábbi elragadó erőket kaptam : Ragyogó-hídi átmetszés : rábakecskédi lndfeletti átmetszés : Pócza-kerti átmetszés : s

k = 1,45 kg/m 1,80 1,76 „ 2 V — - R0S J0.5 1 n