Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
1. füzet - II. Rácz Iván: Átmetszéses mederszabályozások a Rábán
Átmetszések a Rábán 47 hogy a folyó hordalékának egy részét a szabályozási vonalon kívül késztesse lerakódásra. Az iszapolóművek elhelyezése után fél év múlva a kerítés mögött, a szabályozási vonalon kívül, 2—3 dm magas töltés húzódott a fenéken. 4. A Pócza-kerti átmetszés építése Az ún. Pócza-kert dűlő a Rába mellett, kb. 2 km-rel a kecskédi Rába-híd fölött fekszik. A róla elnevezett vándorló kanyarulat a baloldali árvédelmi töltést veszélyeztette (8. ábra). A veszély elhárítására a volt Rábaszabályozó Társulat az árvédelmi töltés mentén partvédezetet épített, amelyet, a kanyarulat lefelé csúszásának megfelelően, alsó végén ismételten meghosszabbított. A kanyarulat lefelé vándorlása következtében az alatta levő jobbparti kanyarulat is lefelé csúszott volna és elhagyta volna a jobbparti árvédelmi töltés védelmére kiépített partvédezetet, melyet állandóan toldani kellett volna. A káros kanyarulatfejlődés idővel megzavarta volna a sodorvonal egészséges alakulását a rábakecskédi híd felett újonnan épült mederszabályozási müveknél is. A mederkorrekciót átmetszéssel kellett végrehajtani, mert a középvízi meder a töltések határolta árvízi medret keresztben szelte, és ezzel a jég- és árvízlevonulás szempontjából veszélyes helyzetet teremtett. Ez az ún. Póca-kerti átmetszés, amelyet a felette levő jobbparti kanyarulat partbiztosítása, a szakasz legfelső mederszabályozási műve, egészíti ki. Ugyanis följebb eléggé állandó a meder, a kanyarulatok fejletlenek, és így nem fenyeget még az a veszély, hogy a feljebb levő kanyarulatok rácsúsznak a kiépült művekre. A munkálatok 1952 tavaszán indultak meg. A vezérárok hosszának alsó kétharmada laza szerkezetű, kb. az utolsó ötven év alatt lerakódott homokos kavics talajba került. A felső harmadban a vezérárok fenékszintje alatt kavics-hordalék, fölötte pedig tömör homokos iszap alkotta az altalajt. Az előbbi szakasz terepszintje a legalacsonyabb vízállások felett kb. 2 m magasságban, az utóbbi pedig kb. 5 m magasságban van. Az átmetszés alsó szakaszán a tervezett 12,5 m fenékszélességgel emeltük ki a vezérárkot, de amikor a munkával a nagy földmunkát adó magas terepre jutottunk, a fenékszélességet 5 m-rel csökkentettük, sőt két helyen, összesen mintegy 15 m hosszban, az átmetszés domború partján a rézsűt sem képeztük ki, hanem a fenék szélétől kiinduló függőleges falat hagytunk (4. kép). Ez az eljárás lényegében véve nem volt logikus, mert éppen a laza talajú alsó szakaszon felelt volna meg a keskenyebb vezérárok, és a felsőbb, nehezebben elmosatható szakaszon kellett volna a nagyobb szelvényt kiemelni. A munkálatok kezdetekor azonban még az átmetszés teljes hosszában akartuk kiemelni a szelvényt, és a régi meder elzárása nélkül, pusztán az elkövetkezendő árhullámok munkájára kívántuk bízni az átmetszés kifejlesztését, ill. a régi meder beiszapolódását. Ezt a megoldást az aránylag nagy megrövidülés folytán várható esésnövekedés tette volna lehetővé. Az átmetszéssel ugyanis 700 m régi meder helyett 411 m hosszú új szakaszt létesítettünk, és így a megrövidülés 289 m (41 %) volt. Az átmetszésben a vízszín esése pedig a régi l,04°/ 0 0-ről l,80°/ 0 0-re emelkedett volna. A munkaerő hiány miatt azonban a földmunka túlságosan elhúzódott volna, és félő volt, hogy a vezérárok megnyitása és kifejlődése nélkül a már meglevő vezérárok-szakaszt is beiszapolja egy, az építés közben esetleg lefutó árhullám. (Amit a Ragyogó-hídi átmetszésnél elő is fordult.) A kisebb földmunkával járó
