Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•518 Kisebb közlemények marad meg (2. ábra). Teljes konvektív kicsapódást feltételezve (2) szerint: 100 • 80 • 29,5 • 24 D = -—-— = 283 mm. 2000 Ha a vízgyűjtő hátoldala nem elég magas ahhoz, hogy a levegő teljes nedvességtartalma a terület felett kicsapódjon, hanem tegyük fel csak 1500 m, akkor — mivel W

e 1

5oo = 61/100 W

e = 21,2 mm — a maximális 24 órás csapadék a (3) képletből : 100 . 80 • (29,5 - 21,2) • 24 D = = 80 mm-nek adódik. 2000 Az alapegyenlettől eltérő alakkal ajánlatos számolni, ha a záporpályák valamely terület felett görbültek. Különösen nagykiterjedésű vízgyűjtőknél kell erre ügyelni. A maximális záporkép áthelyezése. A bemutatott esőegyenlet megadja, hogy a kérdéses területet átlagosan mennyi csapadék fogja elborítani egy választott időtartam alatt. Ha ennek a csapadékmennyiségnek pontosabb térbeli és időbeli eloszlását kívánjuk megtudni, a megfigyelt nagyobb záporok ombrográfszalagjaiból és izohiéta-térképeiből indulhatunk ki. Az Egyesült Államok Hidrometeorológiai Szervezete kidolgozta az ún. záporképáthelyező eljárást, és ezt a zápormaximum esetére is alkalmazva, tökéletesítette a korábbi módszereket. A jellemző nagy záporokra vonatkozó mérések azt mutatják, hogy rendkívüli csapadékok esetén a meleg légtömegek teljes tömegükben csaknem telítettek, és bennük a hőmérséklet a magasság szerint jó közelítéssel pszeudo-adiabatikusan csökken. így kihullható csapadékvizük a talajszinti harmatpontból meghatározható. Ebből következik, hogy az észlelt és a maximálisan lehetséges harmatpontokból ki lehet számítani azt a csapadéktöbbletet, amelyet ugyanaz a zápor egy optimális légtömegben okozott volna. A legnagyobb zápormennyiség becslését célszerű olyan területre elvégezni, amelyről megfelelő mennyiségű megbízható észlelési adatot tudunk összegyűjteni. Erről a területről minden nagyobb záporcsapadék-, harmatpont- és széladatait az egyidejű szinoptikus térképekkel összevetve együttesen kell tanulmányozni. Ezek alapján különböző időtartamokra meg kell szerkeszteni az izohiétatérképeket és a csapadék magassága, területi kiterjedése és időtartama közötti összefüggést megadó görbéket. Az úgy meghatározott abszolút maximális zápor minden olyan területre áthelyezhető, amely az alapterülettel meteorológiailag homogén, más szóval a szinoptikus helyzet jellege a két területen lényeges vonásaiban megegyezik. Az eljárást az alábbi pontokban 'lehet összefoglalni : 1. Az észlelt zápor adataiból meghatározzuk a meleg légtömeg talajszinti harmatpontját, és az 1. ábráról leolvassuk az ehhez tartozó W

eR kihullható csapadékvizet. 2. A zápor területén lehetséges maximális harmatpontot a területen észlelt harmatpontok vizsgálatával állapítjuk meg, és — ugyancsak az 1. ábra segítségével — meghatározzuk az ennek megfelelő maximális csapadékot : W

em

ax-ot. 3. Ezután az észlelt csapadékmennyiséget W

ema

x/W

eR arányában megnövelve, megkapjuk a zápor területére érvényes abszolút maximális csapadékmennyiséget. 4. Utolsó lépésként annak a területnek a harmatpontmaximumát, illetve csapadékmaximumát (W

e) állapítjuk meg, ahová a záporképet át akarjuk helyezni. Figyelembe véve az esetleges magasságkülönbségeket, az előző pontban kiszámított legnagyobb záporból származó területi csapadékborítás-értékeit a W

e/W

e

max viszonyszámmal megszorozva, a kérdéses vízgyűjtőre áthelyezzük. A fenti eljárást minden nagyobb záporra elvégezve, az áthelyezett értékek alapján minden időtartamra burkoló görbéket készíthetünk. Ezek a burkolók azokat a területi csapadékborítás-értékeket adják ki, amelyekre különböző időtartamokon át a legnagyobb lehetséges záporok során számítani lehet. Hegyvidéken a záporkép áthelyezése nem engedhető meg, mivel a domborzati hatások a zápor mechanizmusát alapvetően megváltoztatják. Ezért ilyen területeken csak az ott észlelt adatok alapján, a helyi abszolút maximumot szabad megbecsülni.