Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

•488 Mátrai István süllyesztenek a vizet adó rétegig, majd az ebből vett vizet vízszintes alagúttal és gravitációs csatornával vezetik az öntözendő területre. A vízemelő berendezések között, a legősibb módok mellett ott találjuk a legújabbakat, épp úgy, mint ahogy a nagy vízi építkezések munkahelyein, egyik helyen az emberek ezrei fejükön kis kosárban hordják ki a földet a munkagödörből, a másikon kotrók, földnyesők és tológépek végzik el ezer és ezer ember munkáját. A fővárostól, Delhitől néhány km-re, számtalan kis kútból táplált öntözés van. A nagyátmérőjű kút mellé épített földrézsűn le és fel járó tehén emeli ki 200 literes bőrzsákkal a kút vizét. Calcuttától délre, a keleti part mellett, még kezdetlegesebb berendezések láthatók. A mi alföldi kútjainkhoz hasonló, bambuszból készült gémeskút felső keresztrúdján tornászó bengáli, súlypontjának áthelyezésével emelgeti ki a kútból a vízzel telt vödröt kis földecskéjére. Ugyanakkor ezrével épülnek a legkorszerűbb csőkutakra telepített öntözőrendszerek, különösen Punjab vidékén és Uttar Pradesh államban. Ezek az egyenként 10 kW-os búvárszivattyúk mintegy 200 ha-t látnak el öntözővízzel. A szükséges energiát az egyre szaporodó vízerőtelepek szolgáltatják. Ilyen csőkutak különösen ott épülnek, ahol az évszázados, állandó nagy vízpazarlással járó csatornaöntözések következtében igen magasra emelkedett a tálaj víz. Az öntözések növényfajták szerinti megoszlása az alábbi: 26 % rizs, 12 % búza, 27 % kukorica, 25 % köles, jover, bajra, ragi és más indiai növények, 4 % takarmány, 4,5 % gyapot, 1,5 % tea 100 % A főbb növények közül a rizst főleg a parti sávokon, a bengáli deltában és a Ganges alsó, Patnáig terjedő szakasza mentén termelik. A búzára az Indus völgye és a nyugati, 1000 mm alatti csapadékú, hűvösebb területek, a kölesre a Deccan szárazabb fennsíkja, míg a gyapotra az Indus medence, a gujarati alluvium és a Deccani láván képződött fekete föld a legkedvezőbb. A 107 millió ha megművelt területből 14 millió ha-on évente két termés van. Kisebb területen gyakran még egy harmadik, rövid tenyészidejű növényt is termelnek. A talaj termőereje az évszázadok óta folyó földművelés és meg nem felelő trágyázás miatt igen csekély. Kivételek azok a területek, ahova áz árvizek évente friss iszapot hordanak. A tüzelőanyag általános hiánya miatt tehéntrágyával tüzelnek, amely szokást aligha lehet kiirtani, amíg nem lesz elegendő más tüzelőszer. Legelőterületben is igen nagy a hiány, különösen a sűrűn lakott területeken, amiért az állatállomány gyenge és beteg. Az erdősítés, a tüzelőanyagtermelésen kívül, a pusztító talajerózió miatt is igen fontos. A műtrágyázás terén is igen nagy