Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - I. Kézdi Árpád: Rézsűk állékonysága

Rézsűik állékonysága 33 adódott. A térszínen fellépő húzófeszültség cr

h = 2c tg |45° — yj = 1,3 t/m

2. Ennek a merev agyag nem tudott ellenállni, lassú alakváltozás, majd fokozatos törés következett be. Hasonló esetekben tehát a rézsű állékonyságának vizsgálata nem végezhető el a laboratóriumban meghatározott talajfizikai jellemzőkkel. Helyszíni megfigyelésekre, s a természetben bekövetkezett csúszások vizsgálata alapján megállapítható adatokra vagyunk utalva. Az időtényező még más módon is hatással lehet az állékonyságra. Néhány esetet a 34. ábra mutat be, ahol Terzaghi [20] nyomán a biztonsági tényezőnek időben való változását ábrázoltuk. Az a-jelű görbe arra az esetre vonatkozik, amikor egy régi, meglévő természetes lejtő a földkéreg tektonikus mozgásai révén, rendkívül lassú mozgással fokozatosan meredekebbé válik, vagy pedig belső ellenállásai a lassú alakváltozás leírt jelenségei következtében csökkennek. Ugyanezt a képet kapjuk akkor is, lia a lejtő talaját alkotó kőzet mállik. A vonalon feltüntetett csipkézetek arra utalnak, hogy a biztonsági tényező záporok, hóolvadás hatására a pórusvíznyomás vagy áramlási ny

Tomás következtében időnként átmenetileg csökken. A csúszás (y = 1 érték elérése) legvalószínűbben egy ilyen időleges állékonyság-csökkenés alatt következik be. A folyamatot sietteti, ha a rézsűt meredekebbre vágjuk le (b). A görbében ekkor lépcső jelentkezik, majd a folyamat a csúszásig tovább tart. Ez volt az eset a fentiekben leírt csúszásnál. A csúszás tulajdonképpeni oka tehát a rézsű levágása. Ha ez nem történik meg, a rézsű, a lassú alakváltozás ellenére, még nagyon hosszú ideig állékony maradt volna. A csúszás közvetlen oka egy nagy esőzés vagy hóolvadás, mely az egységnél csak kevéssel nagyobb biztonsági tényezőt egységnyire csökkentette. А с jelű rézsű a talaj hirtelen megfolyósodása következtében ment tönkre. A folyós állapotot erős rázkódtatás, földrengés vagy robbanás idézheti elő. A d jelű rézsű felső élének közelében csatornát építettek. Az ebből elszivárgó víz a talajt átáztatta, szivárgási nyomásokat hozott létre. Az e jelű görbe egy töltés rézsűjére vonatkozik, amelyet olyan erős zápor ért, amilyen a megépítése után eltelt időben még nem fordult elő. Ez a görbe jellemző pl. az 5. és 6. képen bemutatott csúszásra. Ha a talajban uralkodó kapilláris feszültség vízelárasztás vagy víznek más módon a talajba jutása következtében csökken, a hidrosztatikus nyomófeszültségtől megszabadult vázszerkezet megduzzad. Ez a vízfelvétellel összekötött duzzadás a hézagtényező növekedésével és a nyírószilárdság fokozatos csökkenésével jár együtt, a biztonsági tényező tehát ugyancsak csökken. A folyamat kedvezőtlen esetben csúszáshoz vezethet. Ezt érzékelteti az / jelű görbe. Ugyanilyen következményekkel járhat egy magasvezetésű öntöző- vagy hajózócsatorna első megtöltése. Végül a g jelű görbe olyan rézsűre jellemző, mely rendszeres vízlebocsátás és vízszinemelkedés hatásának van kitéve. A biztonsági tényező az időben szabályosan, periodikusan változik. Egy, a normálisnál jóval gyorsabb vízlebocsátás azután itt is előidézheti a csúszást. A fentiek kb. tartalmazzák is azokat a legfontosabb hatásokat, amelyek rézsűk vagy lejtők csúszását előidézhetik. A földmunkák, töltések és bevágások alap3 Vízügyi Közlemények — — 6|4