Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 423 Az árvédelmi töltéseknek a vízkiöntés meggátlásán kívül tehát fontos feladata az is, hogy a jég és a nagyvizek akadálytalan levezetését segítsék. Ez pedig csak úgy lehetséges, lia a nagyvízi medernek — még ha a középvízi meder el is van torlaszolva — kellő emésztöképessége van, sem szűk, sem nem széles. Általában kívánatos, hogy a hullámtér a középvízi meder mindkét oldalán a mederrel egyenlő szélességű legyen, és a nagyvíz sodorvonala ne térjen el lényegesen a középvízi sodorvonaltól. A szűk vagy tölcsérszerűen összeszűkülő nagyvízi medernél, amilyent a Dunán sokhelyütt találunk, a töltések hátrább helyezésével kell segíteni, vagy a töltés magasságának kell — a töltéstest egyidejű erősítésével — olyan fölös biztonságot adni, hogy az összeszűkített medernél se legyen kiöntés. Dunaszekcsőnél — amelynek szűkülete minden nagyobb víznél, és méginkább a jeges vizeknél duzzasztást okozott — minden áldozat árán végre kell hajtani a töltés hátrahelyezését, hogy így a vízlefolyás számára kellő hullámtéri szelvényt biztosítsunk. De meg kell vizsgálni az egész Duna töltésvonalazását és azt is, hogy a hullámterek fáktól szabadon tartandó szélessége tényleg meg van-e.

2 Az 1956. évi árvíz alkalmával ugyanis számos helyen a parti fák fogták meg a jeget. Meg kell vizsgálni tehát a hullámterek le/olyási viszonyait. Nyári gátak lebontásával vagy átalakításával, hullámtéri kereszttöltések lebontásával vagy megfelelő ártéri nyílások létesítésével, a szabadon tartandó hullámtéri sáv fátalanításával, és ahol szükséges, az árvédelmi töltés hátrább helyezésével el kell érni a jeges árvíz magasságának csökkentését. Ez az árvízi szabályozás feladata. Az 1956. évi árvíz azonban megmutatta az árvédelmi töltéseknek gyenge és az eddigi maximumokat meghaladó vízállások kivédésére alkalmatlan voltát is. A dunamenti árvédelmi töltések kiépítésére az 1956. évi árvizet megelőző jeges árvizek vízállásaiból kombinált mértékadó árvízszíni állapítottak meg. A töltéseket azonban sok helyen még nem építették ki erre a vízszínre, és ezért, de azért is, mert az eddigi mértékadó jeges árvízszín jóval alacsonyabb volt az 1956. évinél, az árvíz a duzzasztási szakaszokon a töltés koronája fölé emelkedett. Az árvíz tapasztalatai és az esetleg tervezett nagyvízi mederszabályozó munkák figyelembevételével — amelyek közé a töltés hátrább helyezést, a hullámtéri magas utak lebontását vagy ártéri nyílások építését, a nyári gátak átrendezését, a famentes hullámtéri sávok létesítését soroltuk — új mértékadó jeges árvízszíni kell megállapítani, melyhez mérten 1 m-es biztonsági magassággal meg kell emelni a töltéseket. De nem elég megemelni, hanem meg is kell erősíteni a töltéseket úgy, hogy mind a töltéstest, mind pedig az altalaj a nagyobb víznyomásból származó szivárgási igénybevételnek is meg tudjon felelni. Ez az árvédelmi tervezés és építés feladata. A jeges árvízkárok elhárítására szükséges megelőző műszaki munkáknak tehát összetett módon kell haladniuk : az árvédelem fejlesztésének útján a védtöltések erősítésével, de az árvízi és középvízi mederszabályozással együtt. * 1 A hullámtérnek az árvíz és a jég levonulására szabadon tartandó sávszélességét, amelyen belül fásitanl nem lehet, a 8753/0/200—1/1951, К I'M számü rendelet írta elő (lásd: Tápay—Szalau : .Árvízvédelmi kézikönyv, 158. oldal).