Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

422 Ihrig Dénes Ha a medernek a jég és víz levonulására kedvezőtlen alakjáról beszélünk, ezen nemcsak a középvízi medret, hanem a töltések és magaspartok közé fogott nagyvízi medret is értjük. Ismeretes, hogy az elfajult középvízi mederszakaszok siettetik a zajló jég megállását, és akadályozzák az álló jég megindulását. Az élessé váló kanyarulatok — pl. az érdi kanyar (1625. fkm), a kulcsi kanyar (1593. fkm), a paksi kanyar (1533. fkm), a kádárdunai kanyar (1472. fkm) —, az esetleg kellőképpen ki nem fejlődött meder átvág ások és szűkületek — pl. a hárosszigeti szűkület (1635. fkm), a bogyiszlói (1501. fkm), a sükösdi (1491. fkm), az érsekcsanádi (1587. fkm), a koppányi (1582. fkm) átvágások, a dunaszekcsői szűkület (1460. fkm) és a sirinai átvágás és szűkület (1438. fkm) —, parti és mederzátonyok — pl. a bölcskei zátony (1652. fkm), az uszodi átmenet (1525. fkm), a gerjen—fajszi szakasz (1510. fkm), a bari zátony (1454. fkm) és általában sok olyan hely, ahol a középvízi meder túlságosan bő, és ezért zátonyok keletkezésére alkalmas —, sőt céljukat tévesztett és kellőképpen fenn nem tartolt szabályozóművek is, mint helyi tényezők, siettetik a jég megállását, jégdugó és jégtorlasz keletkezését. A középvízi mederben levő jégjárási akadályokon segített a múltban végrehajtott mederszabályozás, amely azonban — mint láttuk — a Dunán csak részletekben, folyószakaszonként, az egységes elvek és tervek mellőzésével készült. Ezért a Fájsz alatti szakaszon a meder a laza anyagban ma is folyton változtatja helyét, ami a szabályozások által megkívánt kifejlődés hiányának vagy újabb elfajulásoknak a jele. A jégmenet — jégmegállás és megindulás — szempontjából tehát kedvezőtlen helyek sorozata van a Dunán. A Budapest alattiak közül az 1956. évi árvíznél csaknem mindegyik kedvezőtlen hatást fejtett ki, de leginkább a dunaszekcsői szűkület, a kádárszigeti kanyar, a bogyiszlói átvágás, és a bölcskei sziget zátonya. A jégmenet elősegítésére az elfajult szakaszokat meg kell javítani. Ez a folyószabályozás feladata. Ha az álló jégben valahol jégtorlasz keletkezett, rendkívül fontossá válik a nagyvízi meder mérete, amely akkor megfelelő, ha torlasz esetén a víz a hullámtéren a védelmi művek biztonságának megfelelő vízmagasságnál kisebb magassággal tud lefolyni. A vízlefolyásra igen kedvezőtlen nagyvízi mederszűkület volt az 1956. évi árvíznél a dunaegyházi (700 m), a dunaföldvári (600 m), ahol a hullámtér át van töltve, a foktő—fajszi és bogyiszlói (1000 m alatt), a dunaszekcsői (480 m) és a mohácsi (450 m) szűkület. Ezek közül a dunaegyházi és dunaföldvári ártéri szűkület okozta duzzasztást sikerült nyúlgátakkal (pl. Dunavecsénél) kivédeni, a bogyiszlói és a dunaszekcsői szűkület duzzasztása azonban hosszú szakaszokon átömlést és gátszakadások egész sorát okozta. A nagyvízi meder dunaföldvári és bogyiszlói szűkületében már eddig is több ízben volt jégtorlasz, amikor katasztrofális jeges árvizek keletkeztek (1910, 1941 és 1915-ben). Mindannyi között azonban egyik legrosszabb szűkület a dunaszekcsői. Nagyobb bajt eddig a múltban azért nem okozott, mert még sohasem alakult ki előtte kedvezőtlen víz- és időjárás mellett jégtorlasz, tehát katasztrofális árvíz sem keletkezett. Ezt mutatja az, hogy Baja alatt a jeges árvizek még sohasem múlták felül lényegesen a jégmentes árvizek színét (ö. ábra). Az 1956. évi árvíznél azonban Dunaszekcsőnél — anélkül, hogy magában a mederben komolyabb torlasz lett volna — a nagytömegű víz a csúszó vagy összetorlódott úszó jéggel csak igen nagy magassággal, az észlelt vízszín felett nehezen megbecsülhető magassággal tudott volna lefolyni, ha fölötte gátszakadás nem keletkezik.