Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 421 is, ahol legnagyobb a veszedelem, ahol a víz tetőzött. Az összes dolgozók létszámát és a teljesített összes munkanapok számát a 7. ábra mutatja. A védelmi munkákhoz szükséges földmunka- és szállítógépeket a Közlekedéses Postaügyi Minisztérium és az Építési Minisztérium engedte át. A munkákhoz igénybe vett kotrók, tológépek, dömperek, világítási gépcsoportok — vagyis gépek —, a naponként igénybe vett tehergépkocsik és a naponként kiszállított földeszsákok számának változását a 8. ábra tünteti fel. A gépek közül a védekezési csúcsidőben 20 kotró, 180 dömper, 7 tológép dolgozott egyszerre, a tehergépkocsik legnagyobb száma, március 14-én, 2455 volt. A főbb védekezési anyagok közül 830 m

3 faanyagot, 44 000 tonna vízépítési terméskövet, 1 520 000 db zsákot és 24 500 fáklyát használtak fel. A faanyagok.ból mintegy 60, a zsákanyagból 80%-ot sikerült visszanyerni. A védekezés költsége hozzávetőlegesen 179 millió, a vízügyi létesítményeket ért kár 75 millió, míg az egyéb népgazdasági károk összege 373 millió forint. Mégis megállapítható, hogy a méreteiben még soha nem látott árvíz ellen hatalmas szervezett erőkkel, nagyfokú gépesítéssel folytatott védekezés jelentős ered» menyeket ért el a károk korlátozásában. A Dunavölgy 520 000 hektár mentesített árterületéből 445 000 hektár menekült meg az elöntéstől és a betört vizek elszigetelésével, terjedésének megakadályozásával, ISO 000 hektár mentesült az elárasztástól. IV. A DUNÁI JEGES ÁRVIZEK ELLENI VÉDELEM FEJLESZTÉSE 1. A jeges árvízkárok megelőzésére és elhárítására szükséges műszaki munkák Ismertetésünk bevezető részében rámutattunk az 1956. évi jeges árvíz katasztrófájának lennészeli — víz- és időjárási — okaira. A súlyos árvízkatasztrófát ez teszi leginkább érthetővé, különösen ha összehasonlítjuk a megelőző ismert pusztító jeges árvizek víz- és időjárási viszonyaival, amelyek mind kedvezőbbek voltak az 1956. évinél. A természeti okok mellett azonban voltak a katasztrófának kétséget kizáróan olyan helyi okai is, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a folyómedernek a jéglevonulásra kedvezőtlen szakaszai sokkal feltűnőbb hatással érvényesültek ilyen nagytömegű, keményre fagyott jégnél, mint más teleken. De a vízállások is •— mint ahogy a 4. ábra mutatja — az 1580. fkm-től, Dunapentelétől, lefelé eső szakaszon mintegy 85—90 km hosszúságban meghaladták az eddig észlelt maximumokat, mégpedig Baja fölött 50—80 és Baja alatt több mint 100 cm-rel. A töltések ehhez a vízhez képest sok helyen alacsonynak bizonyultak, már csak azért is, mert még az előző legmagasabb jeges árvizekre sem voltak kellő biztonsággal kiépítve. így a hosszabb szakaszokra kiterjedő magassági hiányok — a nyúlgátakkal történt magasítások ellenére is -— elkerülhetetlenné tették a katasztrófa bekövetkezését. Nem elég tehát csak a természeti okokban keresni a hibát, hanem azokat a helyi adottságokat is fel kell tárni, amelyeknek jórészén lehet, és a jövő katasztrófáinak elkerülése végett kell is változtatni. Az egyik ilyen helji adottság a medernek a jég és víz levonulására kedvezőtlen alakulása, a másik pedig az árvédelmi töltéseknek az eddigi maximumokat meghaladó vízállások kivédésére alkalmatlan volta. 3*