Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 419 rosodás és szivárgás elleni védelme is sikeres volt, és ezzel Dávod község, Hercegszántó egy része és mintegy 1000 hektár terület megmenekült az elöntéstől. Ha nem is nagy területet védett meg ez az elszigetelő vonal, iskolapéldája a nehéz körülmények között végrehajtott gyors és jó védelmi munkának [16 ]. 3. A betört vizek levezetése A Foktő—Kalocsa (1519. fkm) vonal alatt bekövetkezett gátszakadások után a külső és belső víznek kiegyenlítődése általában március 17-én következett be. Ekkor a gátszakadásokon keresztül már megkezdődött a víz visszaáramlása j. a mederbe. A betört víznek a maga idejében és megjelelő helyen történő levezetése az elszigetelésnek egyik legfontosabb munkafázisa. Amint a két vízszín valahol a gátvonal mentén kiegyenlítődik, ott azonnal meg kell indítani a visszavezetést. De a betört vizek gyors és maradéktalan levezetése a népgazdasági kár csökkentésének is fontos feltétele. Ezért nem volt elegendő, vagy nem is volt végrehajtható a vizeknek a gátszakadásokon ót való visszavezetése, hanem alkalmas helyen gát-átvágásokat kellett létesíteni, sőt a vizek lehúzódása után az ártéren bennmaradt vizet szivattyúzással kellett eltávolítani. A víz visszavezetése — ha a gátszakadás az öblözet mély vagy alsó részén volt -— magukon a szakadásokon át történt (pl. a 19. sz. békavári, vagy a dunavölgyi főcsatornán levő 17. sz. szakadáson át) és a vízlevezetést meg lehetett gyorsítani a nyílás szélesítésével (pl. a 19. sz. békavári szakadásnál). Ha azonban a gátszakadás az öblözet magasabb vagy felső részén volt (pl. a bogyiszlói, bátai, margittaszigeti öblözetben), az ártér alsó vagy legmélyebb részén külön gátnyilással történt a levezetés. Ilyen sok gátszakadásból származó elöntésnél, mint amilyen az 1956. évi volt, a leeresztő nyílások átvágásának gyorsan kellett történnie, miután a jeges árvíznél a külső vízszín játéka gyors és nagy. Ezért a leeresztő nyílások megnyitása csak robbantással történhetett, és az átvágások biztosításától el kellett tekinteni. A két legnagyobb elöntött öblözet közül a Baja feletti sárközi öblözet vizének leeresztése a legdélibb részen történt, majd pedig, mivel az árterület legmélyebb vonulata az érsekcsanádi szivattyútelephez vezet, a leeresztés meggyorsítására az 1488. fkm-nél is megnyitották a gátat. A másik nagy elöntött öblözet, a Baja alatti margittaszigeti öblözet vizét jugoszláv területen, az ártér legmélyebb részén vezették le. A jugoszláv védekező szervek a gát robbantását már a szeremle—dunafalvi gátszakadásokról kapott értesítéskor előkészítették, és a gátat a külső-belső vízszín kiegyenlítődésekor, 17-én, 900 m hosszon — bent maradt gerenda-megszakításokkal—megnyitották. A gát megnyitása hatásos volt, és a nyitás helyének igen jó megválasztása szükségtelenné tette több nyílás készítését. Erre megfelelő hely a magyarországi védvonalon amúgysem volt, mert a Duna partja és így a töltés alatti terep mindenütt magasabb, mint az árterület keleti, mélyebb részei. A következő két nagyobb öblözetbe — a bogyiszlói és a bátai öblözetbe — betört víznek a levezetése szintén az öblözet alsó, mély részén (a jobbparti I., II., IV., X. átvágásokon keresztül) történt. Ezeken kívül, az I. mellékleten látható helyeken, több kisebb elöntés levezetéséről is kellett gondoskodni. 3 Vízügyi Közlemények — 9|25