Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

412 Ihrig Dénes a töltést is lenyírta, a mentett oldal felé zúdult és ott folyt el (7. kép). De van a töltések tetejére épített nyúlgátaknál más hiba is. Mint említettük, olyan helyeken, ahol a gáton közúti forgalom nincs, a gátkorona alatt igen sok, férgektől származó járat van, amelyeken át özönlik a víz. A munkáscsapatok nem képesek valamennyit kellő gyorsan elzárni, és a kibővült járatokba a nyúlgát és a töltés koronája is berogyik, így pl. a vajastoroki szakadásnál (lásd 4. kép). A szakadások másik része a töltés átázásából keletkezett. Mint a védelem során említettük, a töltés vízfelőli oldala kiolvad, a víz a töltéstestbe hatol, de a mentettoldali rézsűn a fagyott réteg miatt nem tud kifolyni. Ha valahol kitör, 8. kép. Az egyik margittaszigeti gátszakadás (1466. fkm.) A felvétel 4 nappal a szakadás után, márc. 17-én készült. (Richter József felvétele) Picture 8. One breach on the left bank of the Danube (1466 km). Picture taken 4 days after the breach on March 17, 1956 a töltés kimosása felgyorsul. Ilyen esetekben a szádfalazás már sokszor nem tudott sikert elérni, mert a szakadás percek alatt bekövetkezett, pl. a pörbölyi, dombori, doromlási szakadásnál (8. kép). A szakadások harmadik része buzgárképződés és talajtörés következtében keletkezett (pl. a dunafalvi szakadások között találunk ilyent), bár számuk nem olyan nagy, mert a kifejlődésükhöz rövid volt az idő. Ha a védvonalaknak néhány nappal tovább kellett volna a vizet tartaniok, több talajtöréses szakadás következett volna be. Ilyen típusú szakadásokra utalnak azok a nagy, ún. kopolyás szakadások, amelyeknél a töltés alatti talaj egészen átázott és így a betörő víz teljesen kimosta. A szakadások közül egy-két fontosabbnak a leírását az alábbiakban közöljük [15].