Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 407 42 m-nek kellene lennie. Ezért a lezve — 24 m. A vízoszlop helyenként 1,5 m-rel is megnövekedett. A gás ellen azonos biztonságot adó szelvény alapszélességének ebben hozzávetőlegesen (Bligh szerint) fokozott mértékben lépett fel a szivárgás és buzgárosodás, amit még növelt az, hogy a töltések alatti talaj a hosszú ideje (50—100 éve) tartó ismételt és kétirányú szivárgási igénybevételek következtében ,,kifáradt", ,,elöregedett'", szivárgási teherbírása csökkent. Ekkor már kisebb mértékű túlnyomás is a talajnak robbanásszerű törését, összeomlását okozhatja. A védelem homokzsákokból készülő szorítógátakkal készült fel a buzgárosodásból származó talajtörés megakadályozására. A fentieken kívül viharos hullámverések ellen is kellett védekezni, leginkább különösen március 7-én a Solt alatti védelmi vonalak mentén. A töltéskoronához közeli vizszínnél a jeges hullámok átcsaptak a töltésen, melyen a vihar elmúltával vastag jégkéreg maradt vissza. A töltés elmosása és kiüregelése ellen rőzse védőmüvei és az üregeknek homokzsákokkal való kitöltésével védekeztek. talajsziváraz esetben lábában gát vakondjáraton áttört szakadások környékén Knézy Pál felv.) 4. kép. A töltéskorona alatt víz nyoma a vajastoroki (1492-93. f Picture 4. Trace of water penetrating in mole holes below the crown of the levee at the Vaiaslorok breaches (1192-93 km). HI. GÁTSZAKADÁSOK, ÉS A KITÖRT VIZEK ELSZIGETELÉSE 1. A gátszakadások és okaik A gátszakadásokat két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba 1 gátszakadás -— a tassi vízerőtelepnél bekövetkezett gátszakadás — tartozik, amely március 8-án, a dunaföldvári torlasz duzzasztása folytán támadt. A második csoportba 57 gátszakadás sorolható — a Domboritól délre bekövetkezett gátszakadások —, amelyek március 10—14-e közt, a dombori torlasz duzzasztotta árvíz következtében keletkeztek (I. melléklet, a füzet véíjén).