Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 401 9-én már két teljesen kialakult hosszú torlasz van a Dunán : a) Dunavecse és Ordas között — az ún. dunaföldvári torlasz —, melynek duzzasztása Budapestig, és b) Dombori és Szeretnie között — az ún. dombori torlasz —, melynek duzzasztása Paksig terjed. Napközben az egész Budapest alatti Duna lassan árad. Március 10. A torlaszok duzzasztotta vízhosszszelvénv egész nap szinte változatlan. A dunaföldvári torlasz felett lassú apadás, alatta lassú áradás tapasztalható, ami azt mutatja, hogy a víz a torlasz mellett a balparti hullámtéri ágon keresztül utat talált magának, és az áradásos árhullám, amelynek a számítások szerint Dunaföldvár fölött kellene tetőznie, erősen ellapult. A víz most Dunavecsénél színei, Domborinál eléri és meghaladja a töltés koronáját Ekkor keletkezik a második szakadás Domborinál a jobbparton, az 1505. folyamkilométernél. 11-én Dunaföldvárnál a víz utat tör magának a torlasz mellett és a torlasz felső része megbomlik. Ennek következtében Dunaföldvár fölött az apadás jelentőssé válik, és a Dunaföldvár feletti szakasz Dunavecsével együtt kiszabadul szorongatott árvízi helyzetéből. Ugyanekkor Paks alatt a víz áradása tovább tart, Dombori környezetében hosszabb jobbparti szakaszokon a töltés koronája fölé jut a víz színe. Reggel 4 órakor keletkezik a harmadik — a doromlási — szakadás az 1504. folyamkilométernél, ami a nap folyamán 40 cm apadást hoz létre, majd este 18 órakor Baja belsőségében csak egész kis területet elöntő negyedik — a vöröshídi, illetőleg posványosi — szakadás. Március 12. Dunaföldvárnál a torlasz teljesen megbomlott és a jég elment, amire rohamos apadás következett. A Dombori — Baja közötti szakaszon azonban a dunaföldvári torlasztól felszabadult víz újabb áradást hoz létre, ami az előző napi 40 cm apadással szemben 60 cm-t ér el. Ennek következtében a jobbparton Dombori és a balparton Bátya községeknél hosszabb szakaszon a töltés koronája fölé emelkedik a vízszín. Március 13. Dombori felett megkezdődik a folyamatos apadás, alatta a vízszínek tovább emelkednek úgy, hogy Baja felett és Baja alatt hosszú szakaszokon a balparti töltés koronája fölé emelkedik a víz színe. Ekkor a balparton a töltésszakadások egész sora indul meg. Délelőtt Baja felett, az 1481. folyamkilométernél, egy, és az 1492—93. folyamkilométerek között 5, majd délután Baja alatt — Szeremle és Dunaszekcső községeknél, az 1461—66. folyamkilométerek között — a töltést meghágó víz, de még inkább a meghágó jég és víz következtében 14 töltésszakadás keletkezik. Az utóbbi gátszakadások hatására Baja és Dunaszekcső között 1 m-es az apadás. Ugyanekkor a balparton is, az 1476. folyamkilométernél, Pörbölynél keletkezik gátszakadás. Március 14. Ezen a napon az egész Budapest alatti dunaszakaszon apad a víz> azonban Dombori és Szeremle között a vízhosszszelvény nagvesésű szakasza azt mutatja, hogy a jég még mindig változatlan lefolyási akadály. 15-én az esés .csökken, ami arra vall, hogy Dombori — Dunaszekcső között a jég megmozdult. Baja alatt a vízállások nem változnak lényegesen, ez az árterek feltöltődésével magyarázható. Március 16. A duzzasztás Baja felett, Érsekcsanádnál van, alatta Szeremléig nagyesésű a vízhossz szelvény, tehát a jég már megindult, és csak ezen a szakaszon van lényegesebb lefolyási akadály. 17-én és 18-án a jég további olvadása, leszakadása és mozgása folyik. Március 19. Ezen a napon a magyar dunaszakasz már megszabadul jegétől, és az elöntött árterek vize folyik le. Dunaföldvár felett a vízszín esése normális, míg az alatta levő szakaszon a levonuló árhullám és a Jugoszláviában mozgó jég visszaduzzasztása érezhető. A jégmentes árvizek színe az árhullám vízhozamától és a mederteltségtől függően néhány deciméter pontossággal előre meghatározható vonal. A jeges vizek színében azonban a jégmentes vízhez képest — mint ahogy a dunai tapasztalatok mutatják — 1.—2, sőt 2,5—3 m-es kilengés is lehetséges. A jég és az árhul-