Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Az 1956. évi dunai jeges árvíz 399 majdnem egyforma volt. Ez a torlasz akkor is mozdulatlan maradt, amikor az árhullám tetőzése a torlaszok által duzzasztott vízzel megnövelve, a számítások szerint március 12—14 között — valójában valamivel előbb — Domborihoz érkezett (2. ábra). Ennek a víznek a Domborilól a Kádár-Dunáig tarló összefüggő torlaszt vagy torlódott jeget megkerülve, legnagyobbrészt a hullámtereken kellett lefolynia. A gátszakadások zöme ebben az időben keletkezeti a Dombori alatti dunaszakaszon. A megemelkedő víz a jeget többször és több helyen megcsúsztatta, tömörítette és a partokra nyomta. Ilyen partranyomott jéghegyet mutat a víz leapadása után a 2. kép. Ez azonban még inkább veszedelmes volt, mert a jég mozgásával a vízszínek hirtelen változása, süllyedése-megemelkedése következett be, mely a Baja alatti szakaszon a hatalmas tömegű jeget részben összetördelte, megcsúsztatta, a nyúlgátakon és töltéseken keresztülvitte, ami aztán a nyúlgátakat és magát a töltést is lenyírta. E három torlaszon kívül, amelyek a vízszínek alakulásából kétséget kizáróan megállapíthatók, még egy negyedik torlaszról, a dunaszekcsői torlaszról is történik említés egyes árvízi értékelésekben [13]. Magyarázatát az adja, hogy a vízhosszszelvényeken Dunaszekcsőnél majdnem egész idő alatt kidomborodás látható. Ennek oka nem jégtorlasz, hanem az, hogy Dunaszekcsőnél csak 480 m széles a nagyvízi meder, amely természetesen erősen torlódott jéggel volt borítva, mint ahogy felette is és alatta is a Duna, és a jéggel is akadályozott vagy terhelt nagytömegű víz csak duzzasztva tudott átfolyni a szűkületen. Március 15-én megszűnt a negatív középhőmérsékletek sora, az idő megenyhült. Ekkor a jégtakaró több helyen meglazult, kisebb jégmentes szakaszok keletkeztek. Március 16-án a dombori torlasz jege a Siótorkolat alá csúszott, március 17-én többször megmozdult a jég, Baja alatt hosszabb szakaszon volt már síkvíz, és végre a jég március 19-én a magyar szakaszról teljesen elment. A magyar határ alatt Jugoszláviában különösebb bajt nem okozott, mert addig olt a jég elment, és így szabad Dunát talált. A jégtorlaszok és a jégmenet ilyen általános jellemzése után nem lesz érdektelen az események lefolyásának rövid naplószerű ismertetése sem, amelynek közelebbi magyarázatára a 4. ábra szolgál. Ezen az ábrán a Budapest alatti szakasz vizhosszszelvényei vannak felrakva március 6., 10., 12., 13., 14., 16. és 19. napjáról. Ez az ábra a torlaszok által duzzasztott vízszíneket és változásaikat, míg az események időrendjét az 1. táblázat mutatja. Március 6. A reggeli vízállásokból készült hossz-szelvény nagyesésű szakaszai már mutatják a kialakuló torlaszok helyét Adony és Dunaföldvár környezetében. Az esti vízállások a Budapest —Adony közötti szakaszon apadóak, míg Dunaföldvár felett az áradás rohamos. 7-én a helyzet az előző naphoz képest változatlan. Dunaföldvár — Baja között a vízhosszszelvényben nagyesésű szakasz alakult ki, ami azt mutatja, hogy a mederben az egész szakaszon végig lefolyási akadály van, és a víz a nagy ellenállású hullámtéren folyik le. 8-án Dunaföldvárnál a lefolyási akadály annyira megnövekedett, hogy Dunavecsénél a visszaduzzasztott víz színe már elérte a töltés koronáját. Ekkor keletkezett 11 órakor az első szakadás a Soroksári Dunaág alsó elzárásánál, az 1581. folyamkilométernél, a tassi erőműnél. A szakadás következtében a dunaág visszatöltésezett medencéje feltöltődött, ami helyi apadást okozott. Ordas alatt csúszások voltak, amelyeknek hatására a vízhosszszelvényben ingadozások mutatkoztak.