Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

394 Ihrig Dénes Az időjárásban azonban ekkor a jéglevonulás és a jeges árvíz szempontjából igen kedvezőtlen fordulat történt. Ugyanis március 8-ától — amikor az álló jég felső határa már a Csepel sziget alsó csúcsánál volt, alatta pedig Dunaföldvár és Dombon térségében torlasz is alakult — március 15-éig újra hideg időszak következett. Ebben a hideg időszakban a Budapest alatti dunaszakasz mentén a napi középhőmérséklet 8-a és 13-a között 6 napon keresztül, a napi legkisebb hőmérséklet 8-a és 15-e között 8 napon keresztül 0 C° alatt volt (1. 2. ábra). Ujrafagyás következtében a jégtorlaszok még jobban megerősödtek, a Duna összetorlódott több méter vastag jégborítása, mely helyenként torlaszokká alakult, a partokhoz fagyott, acélos jégtömeggé változott, és még március 16-án is, amikor a negatív hőmérsékletek megszűntek, az álló és torlaszos jég felső határa Dombodnál volt. Közben a levonuló rendkívüli árhullámnak — a duzzasztásokból származó víztömeggel megtetézve — az álló jéggel és torlaszokkal teli mederben a jég alatt, illetőleg mellette, a hullámtéren kellett levonulnia, vagy utat törnie magának az árvédelmi gátak felett és a gátakon keresztül. A 2. ábra az összetorlódott álló jég felső határának naponkénti változását, a Felső-Dunáról megindult olvadásos árhullám tetőzésének számított előrehaladását (mintha jég nem lett volna a Dunán), és az árhullám előtt vonuló összetöredezett és zajló jégnek naponkénti haladását mutatja. De mutatja azt is, hogy az időjárás újra hidegre fordulása miatt megerősödött jeget még ez az árhullám sem tudta felszakítani, hanem tetőzése — természetesen a feljebb fekvő és megbomlott jégtorlaszok által duzzasztott vizek tömegével megnövelve — Domborinál elérte az álló jég határát. Ennek a nagytömegű víznek a jéggel eltömött medrű Dombori alatti dunaszakaszon — és ebből is két olyan szűk hullámterü részen, mint a bogyiszlói átvágás és a dunaszekcsői szorulat — a jég alatt és főképpen a jég mellett kellett lefolynia. Ez pedig Domboritól Mohácsig csak olyan magas vízállással lett volna lehetséges, amilyet az árvédelmi töltések kivédeni nem tudnak, tehát ezen a szakaszon a gátmeghágásnak és gátszakadásnak jeltétlenül be kellett következnie. ' Mindezeket összefoglalva, az 1956. évi márciusi jeges árv / rendkívüliségét, amellyel a múltbeli árvizek természeti okait felülmúlja, és pusztító hatását, az időjárási okokban az alábbiak szerint találhatjuk [9, 11] : 1. A hőmérséklet hirtelen enyhülése kivételesen nagy esőzéssel nyugatról indult meg olyankor, amikor az egész Közép-Duna Pozsonytól Orsováig az előző havi rendkívüli hideg folytán vastag és kemény jéggel volt borítva. Ez az enyhülés a FelsőDunán olyan árhullámot indított, amelynek vízhozama messze felülhaladta a még rekonstruálható múltbeli, jégmenettel kapcsolatos árhullámokét. 2. A jég megmozdulását és tömörülését előidéző enyhe napok után, amelyek február 29-étől március 8-áig tartottak, a magyar Közép-Dunán 8 napon keresztül állandó jagyos napok következtek, amelyek azon kívül, hogy a jégtakarót tovább erősítették, összeestek az 1.) pont alatti árhullám levonulásának idejével. P '• 2. A jég elvonulása, jégtorlaszok, vízállások Mint ahogy az előzőekben már említettük, a február 29-én bekövetkezett enyhülés folytán március 2-án a jégtakaró felső végének bomlása is megkezdődött. Ez a bomlás azonban Pozsonynál kis időre megakadt, amit a vízállás mintegy