Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
Az 1956. évi dunai jeges árvíz 393 Január végén — 26-án — tehát, az időjárás hidegre fordulásával, megindul a jégzajlás, és a —10 C° alatti napi középhőmérsékletek mellett február 4-én a Duna végig zajlik. Ezt követően 5-én már Mohács és Apatin között több helyen, 7-én és 8-án Passaunál, Jochensteinnél és a Vaskapunál megáll a jég, majd ezekből a helyekből kiindulva február 17-ére már teljesen beáll a Duna. Fél hónap alatt tehát kereken 1600 km hosszú, igen kemény, sok helyütt 1 m-nél vastagabb jégtakaró alakul ki. Február utolsó napjaiban — amikor a negatív napi középhőmérsékletek sorozata véget ér — a Dunán Jochenstein felett 200 km, Horvát-Haslau és Orsova között 860 km és Csernavodától a torkolatig 540 km hosszban áll a jég. II. A JÉG ELVONULÁSA ÉS A JEGES ÁRVÍZ ELLENI VÉDEKEZÉS 1. Az időjárás a jég elmenetele alatt és a jeges árvíz okai Az óriási méretű jégtakaró, melyből a Mohács feletti jég mennyiségét Károlyi Zoltán [9, 10] óvatos számítással 186 millióm 3-re becsülte, a felső végén, Ausztriában március 2-án kezdett megbomlani és a magyar dunaszakaszról március 18áról 19-ére virradó éjjel távozott el teljesen. A jég elvonulása tehát a pozsony— mohácsi szakaszon 16 napig tartott, miközben több helyen torlaszt alkotott, a víz eddig még nem észlelt magasságokat ért el, és 58 gátszakadás keletkezett. Az ilyen hosszan elhúzódó és következményeiben katasztrofális jéglevonulás okait főképpen az időjárási okokban találhatjuk. Márciusnak — a jégelmenetel és a jeges árvíz hónapjának -— időjárása igen kemény február után enyhüléssel indult. Az enyhülés már február 29-én nyugatról megindult, és előbb havas eső, majd eső kíséretében fokozódott. Ez az enyhülés átterjedt a Duna magyar medencéjére is. A Duna felső vízgyűjtőjén a napi középhőmérséklet március első napjaiban 1000 m magasságig -f 3—6 C°-ot ért el, amit az árvíz szempontjából még rontott az, hogy 500 m magasságig 100— 120 mm, és 1000 m mcigasságig 40—50 mm eső hullott. Az olvadás ezekben a napokban 1000 m fölé emelkedett, sőt helyenként elérte az 1800 m-t is. Az eső és hóolvadás hatására a hótakaró a Duna vízgyűjtőjén 500 m magasságig eltűnt, és 1000 m-ig is csak 10—20 cm maradt belőle. Mindezek következményeképpen a Felső-Dunán hirtelen áradás indult meg, amely Linznél — ahol az árhullám már kellőképp kialakulhatott — március 5-én 764 cm (93%) és Bécsnél március 7-én 703 cm (87%) vízállással tetőzött. Azok az árhullámok, amelyek az előző jeges árvizeknél a jég elmenetelében közreműködtek, mind lényegesen alacsonyabbak ennél a tetőző magasságnál. A nagyságban utána következő legmagasabb is, az 1940. évi, Linznél mintegy 250 cmrel alacsonyabban tetőzött. Az árhullám az osztrák Dunán nem okozott különösebb kárt, mert az enyhe napok alatt Pozsony fölött megszabadult a Duna a jegétől. Pozsonynál azonban a jég összetorlódott, és március 3-án még mielőtt az olvadásos árhullám odaérkezhetett volna, 912 cm-es (96%-os) vízállást duzzasztott. Ez a jégtorlasz még ugyanezen a napon megindult úgy, hogy az esőzésből származó árhullám előtt egy a jég által duzzasztott árhullám is indult, amely a Pozsony alatti nagyesésű dunaszakaszon még az olvadásos árhullám előtt felszaggatta a jégtakarót.
