Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
384 Kisebb közlemények üupuit elmélete a kút körüli vízmozgást a kút tengelyvonalán átmenő függőleges síkban vízszintes irányúnak tételezi fel, tehát a görbevonalú áramlási vonalak létezését figyelmen kívül hagyja. Az (1) egyenlet nincs tekintettel a kútpaláston belüli és kívüli vízszínek egymástól való függőleges értelmű elszakadására, ezért a leszívási görbe kútnál levő szakaszának valódi helyzetét nem tudja megadni. További bizonytalanságot jelent az elmélet alkalmazásánál az, hogy a kút hatótávolságát valóságban rendszerint a hidrológiai körülmények is befolyásolják. A szabad felszínű vízmozgás határfeltételeinek kielégítésénél jelentkező nehézségek miatt az elméleti kutatások mellett egyre szélesebb körben terjednek el a hidraulikus szivárgási kisminták, valamint az analógiák elvén alapuló modellkísérleti eljárások. Alkalmazásuknál a kutatás egyik iránya az, hogy olyan függvénykapcsolatot állítsanak fel, amelyben a kútpalástnál levő vízszínek elszakadásának törvényszerűségét is figyelembe lehessen venni, viszont ne szerepeljen a kút hatótávolsága. A szivárgási folyamat jellemzésére szolgáló függvénykapcsolat felállításához a kút körüli változókat használják fel. Ezekből dimenziónélküli paramétereket alkotva, a következő függvénykapcsolat állítható elő : ahol hk a leszívási görbe és a kútpalást metszéspontjának magassága a kúttalp felett, hb a kútban levő vízszín magassága a kúttalp felett. Az analógiák elvén alapuló vizsgálati eljárások közé tartozik az az eljárás, amelynél a szivárgási folyamatot az elektromos analógia és a szabad vízfelszínt a membránanalógia helyettesíti. Az elektromos analógia a Darcy-féle törvény és az Ohm törvény által meghatározott szivárgási és elektromos áramlási folyamat között fennálló matematikai és fizikai hasonlóságon épül fel. Az analógiánál az elektromos potenciál (E) megfelel a szivárgási sebességpotenciálnak j: + — I, az áramerősség (/) a szivárgási vízmennyiségnek (Q). A kútkörüli szivárgási terel felül a szabad vízfelszín határolja, amelyre csupán az atmoszférikus nyomás hat. Ez azt jelenti, hogy az azonos értékközzel rendelkező aequipotenciálvonalaknak a leszívási görbével való metszéspontjai függőleges értelemben egymástól állandó távolságban vannak. Ennek megfelelően az elektromos analógia esetén is a felső határoló felületen függőleges irányban lineáris a feszültségváltozás : ahol E l és Е г a szabad felszín г г és z 2 ordinátájú pontjaiban levő potencíálértékek. S a felszínen levő elektromos potenciál függőleges irányú gradiense. A membránanalógia egy azonos feszültség alatt álló, köralakú gyűrűre felfüggesztett, középen vékony pálcával benyomott membránlemez lehajlását jel(2) (3) Süll yesztett membrán í lemző egyenlet alkalmazásán épül fel. Az egyenlet egyaránt jellemzi a megadott feltételek mellett előálló membránlemez lehajlását és a térbeli szivárgásnál előálló szabad felszín alakját. Az y lehajlású membránlemezre a következő differenciálegyenletet lehet felírni : (4) 1. ábra. A kisminta elvi vázlata ahol T a membránlemezben levő feszültség, t a lemezvastagság, y a lemezanyag fajsúlya.
