Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

378 Kisebb közlemények nullába. Érdekesség továbbá, hogy aszimmetrikus szűkítésnél a vízszállítás nem változik meg erősen, viszont a visszahatási határ magasabb, tehát kedvezőbb. Az elméletileg számított és a kísérleti eredményekből szerkesztett vízhozamgörbék lényegesen nem térnek el egymástól. A mérőtorok tervezésére segédletet dolgoztak ki (3. ábra). A grafikon a (11) egyenlet alapján készült. Mivel b = rB, és így j Q = C^rBy

f]f2 gg

f, (10) Q = В

гУ

2 g В (И) I я ahol a egy-egy mérőberen- -e dezés-típusra és méretre | nézve jellemző állandó. ^ Ennek a függvénynek ket- £ tős logaritmikus hálózatban egyenes felel meg. A J gyakorlatban előfordul, 2 hogy az alsó vízszint kö- < tött. Erre az esetre tervezésnél visszahatási határul 0,7 értéket ajánl a szerző. A laboratóriumi kísérletek után megépült mérőberendezéseken helyszíni vizsgálatokat végeztek. Néhány jellemző adatukat közöljük. A legnagyobb mérőberendezésen a vizsgált maximális vízhozam 5 m

3/

s volt. 100 l/s mérésére alkalmas berendezést ideiglenes kivitelben 2 óra alatt építettek fel. 2 m

3/s maximális vízszállításra tervezett modellen 750 1/s-vízhozamnál a szárnyméréstől 1,3% eltérést tapasztaltak és a vízhozam pontosan megfelelt a laboratóriumi modellkísérlet révén kapottnak. Ezek a berendezések mind aszimmetrikus mérőtorkok voltak.