Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

376 Kisebb közlemények képletet vezette be. A y. elméleti vízhozamtényező 1/1 (л 1 ju, = 2 у — • cos

31 — + — cos r — + — cos r (8) képletből számítható, értéke 0,385 és 0,707 közé esik és független a vízállástól, lia a hozzávezető csatorna derékszögű-négyszögszelvényű és fenékküszöb nincs, Mivel a hozzáfolyás nem teljesen egyenesvonalú és leválások is keletkeznek, a vízhozam az elméletihez képest csökken. Ezt а С javító tényezővel veszik figyelembe, amelynek értéke 0,96 körüli. Ha a torokban a csekélymértékű szűkítés miatt a vízmozgás áramló, az alsó víz visszahat a felső vízszintre. Ekkor mindkét vízszintet észlelni kell, és a vízhozam a szintkülönbségből számítható. A mérőszűkület gyakorlati alkalmazása szempontjából fontos, hogy a visszahatás milyen alsó és felső vízszinteknél kezdődik. A visszahatás mértékét az alsó és felső vízmélység viszonyszáma jellemzi. Ennek a viszonyszámnak az a jelentősége, hogy a szabad átfolyással működő berendezés esésvesztesége adott vízhozam esetén éppen a visszahatási határnál a legkisebb. Ennek a ténynek a segítségével és feltételezve, hogy a vízugrás fölött nincs energiaveszteség, valamint, hogy az ugrás a teljes csatornaszélességben kialakul, a vízugrásra vonatkozó képletek felhasználásával a visszahatási határ elméleti értékéül képletet vezette le. A képlet nem veszi figyelembe а С tényezőt. értéke —-os ü szűkítési arányszámnál és С = 0,96-nál, a képlettel számolva 0,88-ra, tehát elég nagyra adódik. A laboratóriumi kísérletek feladata az volt,hogy az új típusú,gazdaságos kialakítású mérőszűkületek vízszállításának számítására szolgáló képlet pontosságát ellenőrizzék és a visszahatási határt vizsgálják. Az ismertetendő kísérletsorozatot részben a BuenosAiresi Egyetem Hidraulikai Laboratóriumában, részben argentin öntözőcsatornákon végezték. Az első típus — az A és В minta — derékszög-szelvényű, függőleges, lemezből készült oldalfalú, szimmetrikus vagy aszimmetrikus mérőtorok, a másik típus — az ún. PD minta — a mérőperemhez hasonló, függőleges falú, a mederre derékC ' 12 szögben álló szűkület (1. ábra) volt. A szűkítési viszonyszámot —-ra és Tj

_r

a> a csatornaszélességet kereken 40 cm-re, a vizsgált vízhozamokat 3 — 30 1/s-ra válaszA kísérletek során először pontos vízhozam-mérés segítségével а С javító tényezőt határozták meg. Másodsorban az alvíz fokozatos duzzasztásával különböző vízhozamok esetén vizsgálták a visszahatási határt. Végül a vízmélységek és az áramvonalak alakulását rögzítették. A kétféle mérőszűkület-típust összehasonlítva azt tapasztalták, hogy a mérőperemnél, a mérőtoroktól eltérően, a kritikus szelvény a vízhozammal változott és ezzel együtt változott а С tényező értéke is. A kísérletek számszerű eredményeit az I. táblázatban tüntettük fel. Az eredmén veket a 2. ábra szerint dolgozták fel. Az ábra baloldalán az elméleti és a kísérletek során kapott vízhozamgörbét, jobboldalán a visszahatási határt ábrázolták. Ily módon való feldolgozást eddig csak Venturi-mérőkre vonatkozóan láthattunk [4]. Különösen érdekes számunkra az, hogy a visszahatási határ értékejviszonylag magas az ugyanilyen szűkítésű Venturi-csatornákhoz képest, vagyis a mérőtorok és bizonyos fokig a mérőperem esésvesztesége a kísérletek szerint nem nagyobb a Venturi-csatornáénál. Eltérést jelent az, hogy ellentétben Lamoen Venturi-kísérleteivel, a visszahatási határt nem minden esetben egyenes jelképezi s ha egyenes is, nem fut be pont a (9) 2 tották.