Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
Csorna: A permetező öntözés vízveszteségei 373 nyiségét (ß/). Az első értéket a permetezőgépet tápláló csővezetéken elhelyezett vízóra, a másodikat esőmérők segítségével határozták meg. A 160 mm átmérőjű esőmérőket 3,5 x 7 m-es hálózatban helyezték el az öntözött területen. Az esőmérők adatai alapján megszerkesztették a vízborítás rétegvonalait. A rétegvonalak segítségével számolták a talaj felületére leesett vízmennyiséget. A permet párolgása : V 2 = B g — Bf. A permetezést a nap különböző óráiban 0,5 — 1 órás üzemeléssel végezték. A kísérlet kezdetén, közepén és végén mérték a levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát és a szélsebességet. Az észlelési adatokból szerkeszteti grafikon (1. ábra) mutatja, hogy a párolgás függ a telítettségi hiánytól és a szélsebességtől. (A kapott pontok közé a görbéket meglehetősen önkényesen húzták be.) A párolgás legmagasabb értékét (25 — 30%) mindig a délutáni órákban (12 — 16 óra), a legkisebbet (9,7%) a reggeli órákban észlelték. Az átlagos párolgás az összes megfigyelések szerint a nappali órákban végzett öntözéseknél a permetezőgép által felhasznált vízmennyiség 21 %-át, illetve a csatornába jutó vízmennyiség 18,7 %-át adta. Az egy napra jutó átlagos párolgás a permetezőgép által felhasznált vízmennyiség 17,1 %-a, illetve a csatornába jutó vízmennyiség 15,1% volt. Permetező öntözésnél a víz egy része a növények leli'iletén visszamaradva az öntözés után párolog el ( V 3). Az ígv elpárolgó vízmennyiség függ a növényféleségtől, a növények fejlődési fokától, a talajon levő növényzet zöld tömegétől és sűrűségétől. A növények felületéről elpárolgó vízmennyiség meghatározására a következő vizsgálatot végezték káposztaföldön : meghatározták három jellegzetes káposztafej súlyát öntözés előtt (B c) és öntözés után (B w). A permetezés előtti és utáni súlyküíönbség alapján számították a növényeken visszamaradt vízmennyiséget V 3 = B w - B e. Hektáronként 40 000 káposztafejet számítva, kifejlett káposztafejek esetén 4,04 m 3 víz maradt vissza a káposztafejek felületén, ami a 350 m 3/ha öntözővíz 1,1 %-át, illetve a csatornába jutó víz 1%-át adja. (Egyes szerzők szerint a növényzet felületén visszamaradó víz nem tekinthető teljes egészében veszteségnek.) A talaj a ráhullott vizet nem tudja teljes egészében elnyelni, annak еду része elpárolog ( V 4). A párolgás nemcsak a levegő nedvességtartalmától és a szélsebességtől, hanem a permetezés intenzitásától is függ. A párolgást a permetezőgép egy helyben való üzemelésénél vizsgálták a következő módon : öntözés előtt és öntözés után 12 órával talajmintákat vettek nedvességtartalom meghatározására. Az esőmérők adatai alapján meghatározták a vízborítást (Bt) és a talajminták alapján a ténylegesen elnyelt vízmennyiséget (£.»,). A párolgás a talaj felületéről : V„ = B t B f lAz átlagos párolgás a talaj felületéről az esőmérőkkel meghatározott vízmennyiség 11,0%-ára, illetve a csatornába jutó vízmennyiség 7,5%-ára adódott. 1. ábra. A permetezőgép szolgáltatta vízmennyiség százalékában к /fejezett párolgási veszteség a levegő telítettségi hiányának és a szélsebességnek (w) függvényében 24* 12
