Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

370 Kertai Ede A karsztvízkészletet a fontosabb karsztterületekre (Mecsek, Balatonfelvidék, Bakony, Vértes—Gerecse—Pilis—Budai hegység, Bükk, Aggteleki vidék, Cserhát, Villányi hegység) az 1950 óta rendszeresen folytatott megfigyelések alapján határozták meg. A mélységbeli vízkészletről 1900 mélyfúrású kút jellemző adatai adnak felvilágosítást. Megindult a felszíni vízkészletek tározási lehetőségeire vonatkozó kataszter összeállítása is. Ennek a munkának a keretében megvizsgálnak minden érdemleges hegy- és dombvidéki tározási lehetőséget és összesen, mintegy 250 tározási lehetőség műszaki adatait állítják össze. Ezek együttes, műszakilag kiépíthető tározási kapacitása 750 millió m

3, melynek mintegy 17 m

3/s állandó vízhozam felel meg. Ezt a munkát a síkvidéki tározási lehetőségek, továbbá a folyómedrekben és holtágakban lehetséges tározások tanulmányozása egészíti ki. A vízkészletek mennyiségi meghatározásán kívül foglalkozik a kutatóintézet a minőségi számbavétellel is. Ennek a munkának igen nagy a jelentősége az öntözővízkészlet szempontjából. Mindezekből megállapítható, hogy hidrológiai kutatásunk, amely az elmúlt évtizedek során is igen sok értékes adattal segítette a vízgazdálkodási tervezéseket, az utolsó években soha nem tapasztalt lendületet vett. A tervezők munkáját mind több, és megbízhatóbb adat támogatja, amelyeknek segítségével az öntözések számára biztosítható vízmennyiségek beszerzését is kellő biztonsággal lehet megtervezni. 4. További feladatok az öntözővízkészlet meghatározásával kapcsolatban Az öntözővízkészlet meghatározásával kapcsolatban természetesen még további komoly feladatokat kell megoldani. Ezek részben hidrológiai jellegűek. Tovább kell fejleszteni a vízkészlet mennyiségi feltárását. Folytatni kell a vízminőségi adatok gyűjtését és feldolgozását. Vizsgálni kell az élővizek öntisztulási folyamatát, és meg kell határozni a csatornázott folyók minimális élővízforgalmát. Be kell fejezni a tározási lehetőségek hidrológiai vizsgálatát és nyilvántartást kell készíteni a már meglevő vízhasználatokról. Agronómiai vonatkozásban meghatározásra vár a vízkorlátozások hatása és az egyenértékű vízhiányok nagysága. Végül műszaki feladat a tározási lehetőségek, a dunai vízátvezetés, a folyócsatornázások, a szivattyútelepek stb. kérdésének gondos vizsgálata, tehát röviden mindazon létesítményeké, amelyeknek a költségei lényegesek a gazdaságosan hasznosítható öntözővízkészlet meghatározása szempontjából. * Rövid összefoglalásomban nem volt módom arra, hogy az öntözővízkészlet meghatározásával kapcsolatban mindenre kitérjek. Áttekintő képet kívántam adni arról, hogy miképpen áll ez a kérdés Magyarországon, mit tettünk, teszünk és kell még tennünk öntözővízkészletünk felmérése érdekében. Különösen rá kívántam mutatni a vízrajzi kutatásnak a gyakorlati vízgazdálkodással való szoros kapcsolatára, és arra a rendkívül értékes munkára, ame-