Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

AZ ÖXTÖZ Ő VÍZ-KÉSZLET MEGHATÄ ROZÄSA KERTAI EDE 626.81 Az elmúlt 10 év alatt Magyarországon az öntözés nagymértékben fellendült. 1947-ben még csak 20 000 kat. holdat (12 000 ha-t) öntöztek, ma pedig máitöbb, mint 200 000 kat. hold (120 000 ha) van öntözésre berendezve. Távlati terveink szerint ennek a területnek a sokszorosát kívánjuk az öntözéses gazdálkodásba bevonni. Első öntözéseink vízzel való ellátása nem okozott különösebb gondot. Természetes vízfolyásaink vízhozama mindenkor elegendő volt a vízigények kielégítésére. Az öntözések nagyarányú fejlesztésével azonban hamarosan megmutatkozott, hogy vízkészleteink korlátozottak, és reális fejlesztési tervet csak vízkészleteink számbavételével s azon belül az öntözővízkészlet ismeretében lehet készíteni. Ellenkező esetben súlyos zavarok állhatnának elő a vízellátásban. I. Koráhhi tanulmányok az öntözővíz-készlet meghatározására Magyarország öntözővíz-készletének meghatározásával mintegy 20 esztendő óta foglalkoznak behatóbban a szakemberek. Az egész országra kiterjedő katasztert az akkori Vízrajzi Intézet adatai alapján Trümmer Árpád állított össze 1935, majd 1951-ben [1, 2] és Babos Zoltán 1947-ben [3]. (I-II. táblázat). Ezek az első törekvések, amelyek tiszta képet igyekeztek alkotni arról, hogy milyen mértékű öntözéseket tesznek lehetővé vizeink. Jellemzőjük, hogy sok tekintetben — megfelelő kutatási eredmények hiányában — csak közelítő becsléseken alapulnak, és így elsősorban nagyságrendi tájékoztatásra alkalmasak. Figyelemre méltó, hogy mértékadónak nem az észlelt legkisebb vízhozamot vették, hanem az öntözésekben bizonyos mértékű korlátozást megengedve, annál valamivel nagyobbat. Trümmer az előfordult legkisebb vízhozamnál 25—30%-kal magasabb értékkel számolt, Babos pedig az öntözési idény négy hónapja alatt előfordult havi legkisebb vizek átlagát vette alapul. Ezen kívül számításba vették a tározási lehetőségeket, továbbá a talajvízkészlet és a csurgalékvizek hasznosítását is. A Tisza öntözővízkészletének meghatározásával Mosonyi Emil és Mátrai István foglalkozott [4]. Tanulmányukban a mértékadó kisvízhozemot a gyakrabban előforduló minimumok alapján választották meg. Kiszámították az 1901 — 1947 évek öntözési idényében előfordult legkisebb vizű 15 napos időszakok vízhozamátlagát (III. táblázat). Ezeket az értékeket szűk határok között értékcso23 Vízügyi Közlemények — 5