Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

350 Weimann Béla változások miatt csak úgy lehet elfogadható vízhozamgörbét szerkeszteni, ha az egyes vízhozammérési eredményeket a mérés idején leolvasott tényleges vízállás helyett a stabil mederállapotnak megfelelő képzelt vízálláshoz rendeljük. A mederváltozások időbeli lefolyásának kimutatását, ill. figyelembevételét a van Rinsum által kidolgozott eljárás szerint végezzük [3, 2]. d) Nagyobb folyóinknál a sűrű mércehálózat és az aránylag lassú vízjárás miatt az árhullámok levonulásának megfelelően változó vízszínesés és a mérési szelvény vízszállítása közötti kapcsolat a naponkénti egy-kétszeri mérceleolvasások alapján is tisztázható. A kisvízfolyásoknál azonban — megfelelően részletes mérési adatok hiányában — a kapcsolat megállapítása nehéz, és jelenleg még teljesen tisztázatlan. A kisvízfolyások nagyesésű szakaszai, ahol a vízszínesésnek az árhullámok levonulásával kapcsolatos változása nem befolyásolja érezhetően a vízhozamértéket, nem szorulnak ebből a szempontból vizsgálatra. A kisebb esésű szakaszokon azonban már jelentkezik az áradás-apadás okozta esésváltozások hatása. A vízszínesés meghatározása céljából a mérési szelvény szélességének megfelelően hosszabb vagy rövidebb szakaszokon szintezzük be a vízszint, hogy a mérés időpontjában uralkodó esés értékét meghatározhassuk. ej A jég további olyan tényező, mely mind a vízállásészlelést, mind a vízhozammérési eredményeket lényegesen befolyásolhatja. A zajló jégre nincsen ugyan elég megfigyelésünk, valószínű azonban, hogy hatása csak kismértékű. Eddigi tapasztalataink szerint feltételezhető, hogy hatása a zajlás megindulásától a jégtakaró kialakulásáig lineárisan növekszik. A jégről végzett mérések azt mutatják, hogy a jégtakaró hatására a vízmozgás meglassul. Azonos vízállásnál — befagyott vízfolyáson — jelentékenyen kisebb víz folyik le, mint szabad vízfelszínűn. A jég említett hatása a nagy, közép és kisvízfolyásokon egyaránt érvényesül, mégis figyelembevételi módja az adottságok különbözősége folytán eltérő. Kisebb vízfolyásainkon a jégborítás idején végzett mérések eredményeiből arra kell következtetnünk, hogy a meder vízszállító képességének jégokozta csökkenését minden szelvényben külön-külön kell meghatározni. A csökkentő hatás változásának széles lehetőségei ugyanis kizárják az átlagos vízhozamredukciós tényezők használhatóságát. Mérési eredményeink feldolgozása során sikerült eléggé szoros kapcsolatot találnunk a jégtakaró befolyása és a vizsgált szelvények hidraulikai jellemzői között. Szilágyi József és Muszkalai László olyan szelvényosztályozó tényezőt állapítottak meg, amelynek segítségével bármely szelvényre vonatkozóan jó közelítéssel megadható a vízhozamredukciós tényező, ha a szelvényben a jégborítás idején legalább egy vízhozammérést végéztek [4]. IIa az egyelőre egyetlen tél vízmérési eredményeiből levezetett összefüggések érvényessége az ellenőrző vizsgálat során is bebizonyosodik, a téli időszak vízhozamainak számítása lényegesen pontosabb lesz. f) Természetes vagy mesterséges duzzasztással befolyásolt mederszakaszokon — a mérési eredményeket befolyásoló mindenkori esésviszonyok figyelembevétele céljából — a mérési szelvény közelében segédmércét helyezünk el. A mércepárok egyidejű leolvasása alapján megállapítható esések figyelembevételével a napi vízhozamokat háromváltozós nomogramokból határozzuk meg. Ilyen összefüggéseket legutóbb a tiszalöki öntözőrendszerben alkalmazott jó eredménynyel a vízrajzi szolgálat.