Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

335 Salamin: A hóolvadásből származó belvízmennyiség A csapadék mennyisége közvetlen észlelésekből aránylag pontosan meghatározható. Ki kell azonban emelnünk, hogy a szilárd halmazállapotú csapadék mennyiségének megbízható észlelése még nem teljesen megoldott feladat [12 j. A későbbiekben erre a kérdésre még röviden visszatérünk. A hótakaró víztartalmának (T

e és T

v) a meghatározásánál abból a megfigyelésből indulunk ki, hogy az egyes hórétegek víztartalmának havazás, esőzés, vízgőz cseppfolyósodása vagy szilárdulása, ill. olvadás során fellépő növekedéséi, illetve csökkenését, ha változó méretaránnyal is, de feltétlenül méri a hórétegvastagság napi változása. A méretarányt a hó térfogatsúlya, a méretarány változását a térfogatsúly változása jelenti. A tér/ogalsúly változását hazai megfigyelésekre támaszkodva, tapasztalati alapon határozzuk meg. Kiindulásul a hóréteg szerkezeti adottságai szolgálnak. A vizsgált terület hő- és vízháztartási viszonyainak megfelelően található az átlagos térfogatsúlynak egy olyan alsó határértéke (-y

0), amelynek eléréséig minden csepp hólé a hórétegben marad mint higroszkópos

1 vagy kapilláris víz, és ugyancsak található egy olyan felső határérték (y/), amelynek elérésekor feltétlenül megindul a hólé elszivárgása : a hóréteg vizet veszít. Ha a térfogatsúly a két határérték között van, a hólé — a pillanatnyi hő- és vízháztartási helyzetnek megfelelően — visszamarad vagy elszivárog. Hazai hő- és vízháztartási viszonyok között az alsó határérték y

a = 0,22 — — 0,25 kg/l-re, a felső határérlék y

f = 0,35 — 40-re vehető fel. A lengyel kutatók [3] a felső határértékhez hasonló értelemben „olvadási sűrűség"-rol beszélnek, amelynek értékét 0,3 és 0,4 között adják meg. Az olvadási sűrűség elnevezés nem teljesen szabatos, mert egyrészt nem az olvadást, hanem az elszivárgás megindulását jellemzi, másrészt a „sűrűség" elnevezés nem fedi fizikai szempontból teljesen a fogalmat. Különben a számértékek igen jól egyeznek a hazai megfigyelések eredményeivel. Kuzmin P. P. [8] a térfogatsúly felső határértékét hasonló viszonyokra ugyancsak 0,40-ben adja meg. Az alsó határértékig (y

a) a térfogatsúlyt — annak megfelelően, hogy minden víz a hórétegben visszamarad — a következőképpen számítjuk : у-ш;ahol yj a hó térfogatsúlya kg/l-ben, az i-edik időegység végén, Uh a lehallott hónak, esetleg esőnek, az i-edik időegység végig összegezett mennyisége mm-ben és v

( a hóréteg vastagsága cm-ben az i-edik időegység végén. Az első havazás után is ennek az összefüggésnek megfelelően határozzuk meg a hó térfogatsúlyát. Az alsó és a felső határérték között (y

a — yj) becsléssel minden cm hórétegcsökkenésére közelítőleg 0,01 térfogatsúlynövekedést számítunk : Vi = Yi-i + 0.01 (»,-, - »<)'• (7) 1 A higroszkópos viz a hóréteg szennyeződéseihez kötve jelentkezhet.