Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - I. Kézdi Árpád: Rézsűk állékonysága

Rézsűik állékonysága 21 3.3 Víz hatása a rézsűkre A víz számtalan módon befolyásolja a rézsűk állékonyságát. A sok hatás közül az alábbiakban néhánnyal részletesebben foglalkozom. 3.31. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy az a mindennapi életben uralkodó felfogás, mely szerint a rézsű talajába beszivárgó víz a szemcsék között ,,kenőhalást" fejt ki, ezáltal a nyírószilárdságot csökkenti és így esetleg csúszást idéz elő, helytelen. A víz valóban idézhet elő csúszásokat, de nem „kenőhatása" következtében. A víz ugyanis, a legtöbb kőzetalkotó ásvánnyal érintkezve, a súrlódást nem hogy csökkentené, hanem növeli. Kísérletileg igazolt tény, hogy pl. a kvarc és kvarc közötti súrlódási tényező száraz állapotban / = 0,17—0,20, míg nedves felületek esetén / = 0,36—0,41. A másik érv, hogy bármilyen is a kenőanyag, már vékony rétege teljes sztatikus kenőhatást fejt ki. A kenőanyag mennyiségének növelése a sztatikai súrlódás nagyságára már nincs hatással. Ilyen vékony „kenőréteg" — vízfilm — azonban minden, a természetben előforduló talaj szemcséi körül található, s elegendő a „kenőhatás" létrehozásához, a vízfilm vízfilmen való elcsúszásának lehetővé tételéhez. A további vízbehatolás ezt a hatást már nem növelheti. A fentieknek látszólag ellentmond az a tapasztalat, hogy telített agyagok (relatív nedvesség r = 1) nyomószilárdsága a víztartalom növekedésével lényegesen csökken. A változás Jáky kutatásai szerint exponenciális görbével fejezhető ki. Ebben az esetben azonban a víztartalom változása csak úgy képzelhető el, hogy egyúttal a hézagtényező is változik. A nagyobb víztartalmú talaj lazább, s nyomószilárdsága ezért kisebb. Ha pedig azonos hézagtényezőjű talajok szilárdságát vizsgáljuk meg különböző víztartalomnál, a szilárdság a víztartalom növekedésével ugyancsak csökken. Ennek viszont az az oka, hogy nagyobb víztartalom mellett a talajban kevesebb, a látszólagos kohéziót a felületi feszültség révén növelő meniszkusz van. 3.32. Kötött talajból épült töltések vagy ilyenben készült bevágások, különösen nyers, még nem gyepesített állapotban, ki vannak téve a hőmérséklet szárító hatásának. Ennek következtében a rézsűn, különösen a húzás állapotában levő részeken (1. 3. kép) könnyen keletkeznek repedések. Ha azután a repedések — pl. hirtelen nyári zápor következtében — vízzel telnek meg, a különben stabil rézsű állékonysága veszélyes mértékben csökkenhet. A csökkenés oka nem a víz áztató hatása miatti duzzadásban és az azzal együttjáró szilárdságcsökkenésben keresendő, — hiszen éppen agyagtalajban az átázás meglehetősen lassú folyamat —, hanem abban, hogy a repedéseket kitöltő víz a rés falára kifelé mutató víznyomást ad át. Ilyen esetben az állékonysági vizsgálat a 18. ábra szerint hajtható végre. A repedések várható mélysége a szabadon, megtámasztás nélkül függőlegesen megálló földfal m

0' magasságával egyenlőnek vehető fel, és így с kohézió, у bői számítható (1. [7] 451. old.). Ez a hatás adott esetben nagyon jelentős lehet. Pl. a 18. ábrán feltüntetett 5 m magas, q = 3 : 2 rézsűvel kialakított bevágás (a talaj kohéziója с = 1,3 t/m

2) csúszással szembeni v = 1,9 biztonsága a víznyomás következtében v — 1,4 értékre csökkent. térfogatsúly és Ф súrlódási szög esetén