Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
314 Tôry Kálmán Tapasztalati tény* • vfc&ont, ' " Bógy * — hordalékos .vázfolyások esetén — az áradó víz a magával hozott hordalék egy részét a küszöbön lerakja, tehát a gázlót tölti, apadás idején viszont a hordalékban szegényebb viz a gázlóküszöböt mélyiti. Ismeretes az is, hogy a hajózást zavaró gázlómélységek már a tavaszi és nyári közepes vízállások alkalmával jelentkeznek, ugyanahhoz a gázlómélységhèz azonban a tavaszi-nyári idényben általában magasabb vizállások tartoznak, mint ősszel vagy télen, és a különbség sok esetben az egy métert is meghaladja. 1926. szeptember 3-án például a csúcsgázló 18 dm-es mélysége 330 cm-es gönyüi vízállásnál jelentkezett. November 21-én, 79 nap múlva, ugyanazt a 18 dm-es csúcsgázlómélységet 170 cm-es gönyüi vízállásnál mérték. A különbség tehát 160 cm volt. Az 1926. évi „100 napos árviz" ugyanis sok hordalékot hozott magá/001 9. ábra. A csúcsgázló mélységének viszonylagos tartóssága (100 T g/T v) az 1924—48. évek során Abb. 9. Die Dauer der relativen Spitzenfurttiefen (100 T f!T v) im Laufe der Jahre 1924 —194S. val és a gázlóküszöböket feltöltögette vele. Az utána következő apadó víz, amely már csak kevés hordalékot szállított, a gázlókban lerakott hordalék nagyrészét elmosta s az alattuk levő bögékbe szállította. Megkíséreltük a gázlómélységek gyakoriságát az egyidejű vízállások gyakoriságával, illetve tartósságával kapcsolatba hozni, hogy ily módon a gázlók időbeli fenékváltozását a vízjárástól némileg függetlenítve vizsgálhassuk. E célból minden egyes évre megszerkesztettük a gázlósnapok gázlómélységeinek és vízállásainak gyakorisági és tartóssági ábráját (8. ábra), megállapítottuk a tartóssági ábrák területét (T t, T v), és számítottuk a T glT v hányadost. (Az ábrán példaképpen az 1935. évi adatokat tüntettük fel.) IIa az így kapott évi számértékeket idősorban ábrázoljuk és a szokásos módon kisimítjuk (9. ábra), a kisimított vonal irányzata általában emelkedő, ami arra utal, hogy a gázlószakasz irányzata javuló. 1934—1936 között jelentéktelen visszaesést észlelhetünk, 1936-tól kezdve azonban a vonal ismét emelkedik 1943-ig. Visszaesést 1946-tól lehet újból észlelni. Nyilvánvaló, hogy ez a szabályozási és fenntartási munkák 1945. évi teljes kiesésének tulajdonítható, a javulás pedig már nemcsak az évi középvízállások emelkedésének következménye,
