Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

296 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa tilag elfogadható megoldása. A legfőbb nehézséget az okozza, hogy az észlelési adatokkal feltárt értéktartományban talált összefüggéseket nem lehet közvetlenül alkalmazni, vagy extrapolálni a felső határérték tartományára. A mérnöki létesítmények tervezésénél általában a 0,1%-os előfordulási valószínűségű (vagyis átlagosan ezer évenként ismétlődő) értékeket tekintik gyakorlatilag számbavehető felső határértéknek. Több hozzászóló érintette az emberi beavatkozásoknak a lefolyási viszonyokra gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdéseket. A rendelkezésünkre álló 70 — 80 éves adatsorokból nem lehet számszerű megállapításokat tenni az egyes lefolyási tényezők megváltozásának hatására vonatkozóan. Nagyobb területeken mindig számos tényező egyidejű változásával találjuk szemben magunkat, az észlelési adatok pedig csak együttes hatásukról számolnak be. Ezekkel a kérdésekkel — valamint a nagy kiterjedésű vízgyűjtőterületekre vonatkozó árvízi képletekkel kapcsolatosan is — mégemlíti, hogy a Szovjetunióban egyre több hidrológiai kísérleti telepet létesítenek. Ezeken a kis kiterjedésű területeken igen gondosan végzett észlelések alapján kívánják tisztázni az árvizek kialakulását befolyásoló egyes tényezők számszerű hatását. Ezeknek a telepeknek különböző tájegységekre vonatkozó észlelési adatai alapján sikerülhet majd a kis és közepes nagyságú természetes vízgyűjtőterületekre alkalmazható számítási eljárások továbbfejlesztése. * A kongresszus záróelőadását az elnöklő DR. MOSONYI EMIL akadémikus tartotta Vízrajzi együttműködés a Dunamedeneében címen. — Végigtekintve a kongresszus szakülésein elhangzott előadások és viták anyagán, felhívta a figyelmet arra a néhány kiemelkedő szemléleti elvre, amelyeknek a következő idők vizsgálataiban ki kell domborodniok : 1. Mind világosabbá válik, hogy a vízrajzi kutatásnak egyre szorosabban kapcsolatba kell kerülnie a határtudományok kai, a meteorológiával, a geológiával, a mezőgazdaság különböző ágazataival, a hidraulikával stb. 2. A vizsgálatoknak állandóan szélesebb körre kell terjedniök, és összefüggéseikben az országhatárokon túlmenően kell egymáshoz kapcsolódniok. 3. A matematikai analízisnek és a fizikai i é n y e ző к figyelembevételének mind nagyobb szerep jut a műszaki hidrológiában, amiért a tapasztalati tényezők használatát szabatosabb vizsgálatoknak kell felváltaniok. A statisztikai vizsgálatokban figyelembe kell venni minden fizikai és morfológiai jellemzőt, mert csak így lehet eljutni a paraméterek helyes megállapításához. 4. A vízrajzi kutatásnak fokozódó mértékben kell szolgálnia a vízhasznosításokat, ami mind a műszerek, mind a módszerek tekintetében számos változást, és erőteljes fejlődést kíván. Több ízben és több vonatkozásban is felvetődött a kísérleti területek, mintaszakaszok, kísérleti vízgyűjtők kijelölésének kérdése részletesebb vizsgálatok céljára és a hidrológiai folyamatok szabatosabb megállapítására, ill. az így gyűjtött adatoknak analógián alapuló alkalmazására. Amíg régebben a vízrajzban egyes szelvények, esetleg egy-egy folyószakasz vízrajzi viszonyairól volt szó, most a vízkészletről szokás beszélni. A vízkészletet azonban úgy kell tekinteni, mint a skalármennyiséggel szembeállílva a vektort, mert a vízkészletnek nagyságán kívül fontos jellemzője a minősége is. A különböző minőségű vizek nem egyenértékűek és a minőség fogalmában a kémiai összetételen kívül még az időben való jelentkezés különbözősége is szerepel. Ezt legélesebben