Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa Az első hibaforrás az, hogy nem tudjuk pontosan, melyek azok a tényezők, amelyek az árhullám levonulását befolyásolják. Második, hogy az adott időpontban még az olyan tényezők értékét sem ismerjük pontosan, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem közömbösek (pl. hordalékviszonyok). így eleve be kell érnünk az ismert hatótényezők és a várható tetőzés magassága közötti, aránylag lazább, kapcsolat megállapításával. Hibát okoz az is, hogy a figyelembe vett hatótényezőket egymástól függetleneknek tekintjük, pl. akkor, ha két vízfolyásról az egyesülésük alatti szelvényre történik az előrejelzés. Végül nem közömbös, hogy a felső és alsó mérce összetartozó vízállásait a tetőzések alapján, vagy állandó levonulási idő feltételezésével az első tetőzésből visszafele számítjuk. A vizsgált esetek felében az előbbi módon kaptak szorosabb kapcsolatot, de ugyanannyi eset volt, mikor az utóbbi módszer bizonyult jobbnak, és előre nem lehet a kérdésben dönteni. A Német Demokratikus Köztársaság folyóira szerkesztett árvíz-előrejelzési segédletekben a figyelembe vett tényezők száma 2 és (5 között változik. Az előrejelzéseket terhelő hibák első csoportja véletlen jellegű, és mai tudásunk szerint alig küszöbölhető ki. De csökkenteni lehet bizonyos mértékig a hibahatárt, ha a legfelső állomásokra kiadott előrejelzésekben tapasztalt hibák előjele szerint módosítjuk az alsóbb állomásokra vonatkozó előrejelzéseket. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a hibák másik csoportjára, amelyek nem követik a normális eloszlást. Ezek a szélsőségesen nagy hibák jégtorlódások, hidak, vagy más lefolyási akadályok hatására léphetnek fel. Az előrejelzés hibái annál kisebbek, minél nagyol) folyóról van szó, minél nagyobb a mederszelvény hidraulikus sugara és minél kevesebb a lefolyási akadály. A kisebb, nagy esésű és a lefolyást zavaró akadályokkal teli vízfolyásokon nagyon nehéz az előrejelzés. Fokozottan érvényes ez a megállapítás a vízi műtárgyakkal beépített folyókra. Az előrejelzésbe bevont felső és alsó mércéhez tartozó vízgyűjtőterületek egymáshoz való viszonya sokkal lazább kapcsolatban van a hibahatár nagyságával, mint gondolnók. A vízgyűjtőterületek meghatározott viszonyához tartozik ugyan bizonyos maximális hibalehetőség, de a középhiba nagysága nem függ vele szorosan össze. Nagyobb folyók hosszabb, mellékfolyók nélküli szakaszán az előrejelzések átlagos hibája többnyire a felső és alsó szelvény közti távolság növekedésével arányosan nagyobbodik és szélső határa a legnagyobb árhullámmagasság 1/4-ére vehető. Az árvíz-előrejelzések nagy népgazdasági jelentősége különösen fontossá teszi a hibahatárok csökkentésére irányuló törekvéseket. Ezen a téren is jó eredményeket hozhatna a különböző országok folyóin szerzett tapasztalatok kicserélése. Az ülésszak az előadók válaszával fejeződött be : KÁROLYI ZOLTÁN megköszöni a hozzászólásokat amelyek értékes kiegészítői előadásának. Marcsinkov professzor kérdésére közli, hogy a tapasztalati valószínűségeket ар — —— képlettel számította, ahol m az egyes adatok nagvn + 1 ságrend szerinti sorszámát, n az adatsor tagjainak számát jelenti. Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR mindenekelőtt Dub professzor hozzászólására jegyzi meg, hogy a bemutatott előrejelzési segédletek is a vízállások és a vízhozamok együttes figyelembevételén alapulnak. A mellékfolyók vízállapotának figyelembevétele természetesen egyszerűsödik, lia vízállásuk külön-külön változóként való bevonása helyett a vízhozamukat összegezik. Egyébként azonban a vízhozamokból való előrejelzés a magyarországi viszonyaink között rendkívül nehéz és nem is mindig célszerű. Az árvédekezés számára például elsősorban a vízállás érdekes, és ha a segédleteket vízhozamokra dolgoznók ki, minden előrejelzés kiadásakor kettős transzformációt kellene végezni, ami csak fokozná a hibalehetőségeket. Természetesen vannak esetek, amikor tisztán vízhozamokra lehet alapítani az előrejelzést. Erről tett említést Dub professzor. Hivatkozott a svájci példára, ahol a Neuchâteli tó és a Bieli tó közötti csatornában hol az egyik, hol a másik irányban folyik a víz, aszerint, hogy helyi esőzések következtében pillanatnyilag melyik tónak magasabb a vízállása. A mérési szelvénybe a nyomásváltozás ész-