Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

I. A megnyitó díszülés 265 A vízrajzi szolgálat hetvenéves fennállása alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlés előadásai be fognak számolni arról, hogy mit ad vízrajzi kutatásunk mai állása mellett népgazdaságunk egyes ágainak, és biztos vagyok benne, hogy a vízrajzi szolgálat 70. évfordulója alkalmából itt tartandó seregszemle az eredmények mellett felveti azokat a hiányosságokat is, amelyek felszámolásával még többel adhatunk, még jobban szolgálhatjuk népgazdaságunk érdekeit." * * * A megnyitók után a külföld képviselői üdvözölték a kongresszust. Az ülés következő előadója IHRIG DÉNES, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatója volt, aki „A. Magyar Vízrajzi Szolgálat hét évtizede" címmel tartotta meg ünnepi megemlékezését. Történeti visszapillantása során kereste a mindenkori vízrajzi munka és az ország gazdasági célkitűzései közötti kapcsolatokat, amelyek a hidrológiai kutatás fellendülését vagy hanyatlását vonják maga után. A Vízrajzi Osztály felállításától a századfordulóig terjedő időszak a vízrajzi kutatás első virágzásának kora. A kezdeti lendület után az első világháborúig terjedő időszak a stagnálást, majd a második világháborúig tartó korszak a hanyatlást jelentette, míg a felszabadulás után, a tervgazdálkodás bevezetésével, a vízrajzi munka hatalmas kiszélesedése és fellendülése következett be. Az ünnepi megemlékezésről e helyen részleteket nem közlünk, miután más helyen teljes terjedelmében megjelent.

1 Az ünnepi megemlékezés után Serf Egyed, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője a vízgazdálkodás, Sebestyén János a vegyipari és energiaügyi miniszter első helyettese az ipar és energiagazdálkodás, és dr. Penyigei Dénes, a földművelésügyi miniszter helyettese a mezőgazdaság szemszögéből vizsgálta a vízrajzi munkát, és tárgyalta a vele szemben szakágazatuk részéről támasztott követelményeket. SERF EGYED, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője Mit vár a vízgazdálkodás a vízrajzi kutatástól? című felszólalásában a következőket mondotta : ,, Amikor az első céltudatos beavatkozás történt a vizek természetes körforgásába, és ezzel megindult a vízgazdálkodás, rögtön jelentkezett az a szükséglet, hogy alaposabban, részletesebben meg kell ismerni azt a természeti folyamatot, amelynek mozgásába beavatkozunk. Nálunk Magyarországon a vízgazdálkodás fejlődése érdemben a Tisza szabályozásával és az Alföld ármentesítésével indult meg. Ebben az időben önálló vízrajzi tudományról és kutatásról nem beszélhetünk. A vízépítő mérnök szemlélete és érdeklődése — akinek tudományát akkor ,,malomépítészet"-пек hívták — csupán magára a folyóra terjedt ki, a vízgyűjtő-területről alig vett tudomást. Az Alföld ármentesítési munkáinak végrehajtása közben szervezték a Vízrajzi Osztályt, amely felállításától kezdve módszeresen foglalkozott vízrajzi adatok gyűjtésével, feldolgozásával és közreadásával. Munkája nyomán a vízépítő mérnök tervezése céltudatosabbá és eredményesebbé vált. A vízrajzi kutatást tehát a fejlődésnek indult vízgazdálkodás hívta életre. 1 Lásd : A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, XIX. kötet, 4. füzet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956.