Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa törnek keresztül számtalan változáson és egymásrahatáson, amelyek az emberi észlelettől függetlenül létező objektív valóságban, a létben, másutt is hatnak. Az egyes dolgok összefüggésére vonatkozó alapvelő felismerések ősrégiek. Összefüggést kellett találniok már korai őseinknek a vízhiány és a sivatag, az esőzés és az áradás, a hideg és a jég stb. között. A változás és a fejlődés a hidrológiában ugyancsak kimutatható. Ismerjük a fejlődést folyóvizeink keletkezésében és alakulásában a felsőszakasz jellegű, mélyülő, V-alaká völgytől az ideiglenes egyensúlyban tevő, hordalékos, kanyargó középszakaszon át a feltöltődő, hordalékkúpján szerteágazó alsószakasz jellegű folyóig. Az ok és okozat dialektikus egymásrahatása szépen kimutatható a folyók torkolatánál, a hordalékkúp előretolódásánál, ahol is a vízszínesés csökkenésének okozata a feltöltődés, de azután ez a feltöltődés átcsap okká, és tovább csökkenti a vízszínesést. Az ellentétek harcát bizonyítja, mint a fejlődés mozgatóját, a víz hordalékmozgató ereje és a mederanyag ellenállása közti harc. A folyó kifejleszti meandereit, hogy egyensúly álljon elő esése, hordalékmozgató ereje és a mederanyag ellenállása között, és ha árvíz idején ez a meander átszakad, kezdődik elölről a harc. Ezért a folyamszabályozásnak, mint gyakorlati feladatnak, egyik legfontosabb igénye a mederállandóságra és a hordalékmozgás kapcsolatára vonatkozó hidrológiai kutatásokkal szemben éppen az, hogy a folyó viselkedésére jellemző szabályszerűségeket a maguk összefüggésében vizsgálják. A mennyiségi változások minőségbe való átcsapásán а к dialektikus szabálya itt is érvényes. Anélkül, hogy Hegel klasszikus példáját idézném a víz felforrásáról, elegendő rámutatnom a laminárison áramló víz hordalékos, nála nehezebb fajsúlyú anyagot mozgató és szállíló vízzé való átalakulására akkor, amidőn a sebesség egyre növekedve eléri a határsebességet. A dialektikus módszer alkalmazásának érvényesülése a hidrológiában sem ment simán végbe. Itt is uralkodó volt korábban a klasszikus fizika Newton nyomdokain haladó egyoldalú, mechanikus álláspontja, amelynek megbízhatatlanságára és lehetetlenségére a spekulatív alapon űzött hidraulika számos ellentmondása, számos rossz megállapítása rámutat. A mechanikus álláspont veszélyére felhozhaló a matematikai statisztikai módszer egyoldalú alkalmazása. E módszerrel a mértékadó árvíz-szintekre vonatkozó számítások olyan adatokat eredményezhetnek, amelyek semmilyen körülmények között sem fogadhatók el. így tehát ez esetben — és más esetben is — a felhasználandó adatsor csak hidrológiai ériékelés és hidrológiai vizsgálattal való alátámasztás után fogadható el. Vizsgálandó a csapadéklefolyás, a viz összegyülekezése stb. Ezek viszont függvényei a mező- és erdőgazdasági kultúrának, a talajnak, a felszínalakulásnak, a meder állapotának stb. Tehát eljutottunk a komplex dialektikus módszerhez, ahol ok-okozati összefüggéseket, dialektikus egymásrahatásokat és eqyitemzs viszonylatokat kill mir keresnünk és elemzznünk. És ha ezt a módszert követjük, a hidrológiai tudomány nem lesz öncélú. A vizek életére vonatkozó általános szabályok vizsgálatán kívül foglalkozzék vízrajzi kutatásunk nagymértékben a magyar föld vízrajzi viszonyainak feltárásával. Építsen ki szoros kapcsolatot a vízgazdálkodás, az ipar, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság, a víziközlekedés gyakoriali feladataival. A hidrológia fejlődésének is fő hajtóereje a gyakorlat szükséglete, igénye, és ha azt állítom, hogy a gyakorlat a szaktudomány állásától függ, akkor a szaktudomány sokkal inkább függ a gyakorlat, az ipar, a mezőgazdaság állásától és igényeitől. Szépen igazolják ezt a szocialista tervgazdálkodás egyre növekvő ipari, mezőgazdasági, közlekedési szükségletei. Fokozottabb árvízvédelmi bizlonságunk megteremtése megköveteli a legmegbízhatóbb mértékadó árvízszínek megállapítását. Belvízvédelmünk érdekeit szolgálja a levezetendő vízmennyiség legmegbízhatóbb meghatározása. A h a i ó z á s t segíti a hordalékmozgásra, a gázló- és jégviszonyokra vonatkozó hidrológiai kutatás. Az ipar és energiagazdálkodás szolgálatában áll a vízerőkészlet meghatározása, a vízfeltárási, tározási és vízellátási vizsgálatok. Mezőgazdaságunk fejlődését szolgálják a vízminőségi vizsgálatok az öntözővíz-fogyasztás és az öntözővíz-szükséglet megállapítására vonatkozó mérések — , és így folytathatnám sokáig.