Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

2 74 A vízrajzi szolgálat jubileumi kongresszusa Ennek megfelelően a kongresszus eltő ülésén a megnyitók, a vízrajzi szolgálat hetven évéről történt megemlékezés és az egyes népgazdasági ágak vezető képviselőinek felszólalásai hangzottak el — az utóbbiak felállítván a vízrajzi munkával, és tágabb értelemben a műszaki hidrológiai kutatással szemben támasztott követelményeiket —, míg a következő szaküléseken a hajózás és folyószabályozás, az árvédelem, a vízrendezés és az öntözés és folyócsatornázás vízrajzi kérdéseit vitatták meg a résztvevők. Végül az ünnepélyes záróülésen — az eredmények összefoglalása mellett — a dunai államok vízrajzi szervei közötti együttműködésről volt szó, amelyet a jelenlevő bel- és külföldi szakemberek egyöntetűen szükségesnek vallottak. I. A MEGNYITÓ DÍSZÜLÉS A kongresszust Bognár Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és Rajczi Kálmán, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője nyitotta meg. BOGNÁR REZSŐ ünnepi megnyitójában a következőket mondotta : ,,Felszabadult hazánkban népünk — a Szovjetunió állandó támogatásával — a párt és a kormány vezetésével a népgazdaság minden ágában nagy lendülettel és odaadással építi új jövendőjét, a szocializmust. Az építő munka során a Vízrajzi Szolgálat jelentős határkőhöz, fennállásának és működésének 70. évfordulójához érkezett. A Magyar Tudományos Akadémia az alapszabályaiban rögzített feladataiból folyó kötelességének tartotta, hogy ebből az alkalomból — az Országos Vízügyi Főigazgatósággal és a Magyar Hidroló g ai Társasággal együtt — kongresszust rendezzen, és a hidrológiai kutatások legújabb eredményeinek megvitatásával járuljon hozzá a Magyar Népköztársaság művelődési és népgazdasági feladatainak megvalósításához. Az Akadémia, illetve egykori nevén a Magyar Tudós Társaság, már a Vízrajzi Szolgálat rendszeres munkájának megindítása előtt, mindjárt az 1830-as alakulását követően, hathatósan támogatta a hidrológiai kutatásokat. A Magyar Tudós Társaság működésének első szakasza, mely a szabadságharc szerencsétlen végéig tartott, a magyar vízimérnöki munka hőskorára esett. A joggal honfoglalásnak nevezett vízimérnöki tevékenység, illetve az ehhez alépítményt adó vízrajzi munka különleges megbecsülésének az Akadémia ekkor számos tanújelét adta. Ez alatt a néhány év alatt a matematikai osztályon megjelent 13 értekezés közül 6 vízügyi tárgyú volt. A kiváló vízimérnökök legkitűnőbbjeit - Vásárhelyi Pált, G y ő r y Sándort, Nyír y Istvánt tagjává választolta. Vízügyi pályázatokat írt ki, pl. a főváros árvizek elleni megóvásának megoldására, közvetlenül az 1838-as árvíz után. ' Az 1833. évi Akadémiai Évkönyvben G y őr y Sándor ,,A Duna regulázásáról", az 1838 — 40. éviben ,,A duzzasztásról", az 1834 — 36. évi Évkönyvben Nyíry István ,,A folyóvizek belsőinek tudákos ismertetéséről", vagyis a mozgó víz törvényszerűségeiről értekezett. Vásárhelyi Pál, Széchenyi István munkatársa, a reformkorszakban terveivel olyan hatalmas vízrendezési munkálatokat indított meg, amelyekhez hasonlót Európában sehol másutt nem végeztek. A zseniális vízimérnök vízrajzi téren is maradandót alkotott. Többek között kidolgozta a magyar folyók vízrajzi felvételi eljárását, az 1845. évi akadémiai Évkönyvben a Duna vízemésztéséről írt tanulmányt, és az Athenaeum 1838-as évfolyamában ,,a budapesti állóhíd" létesítésével kapcsolatban közölt tanulmánya a víz- és jégjárási viszonyokat tárgyalta rendkívüli éleslátással.