Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VII. Kisebb közlemények

Kar*kus: Távozással biztosítható vízhozamok 2")3 STATISZTIKAI ELJÁRÁS A TÁROZÓK SEGÍTSÉGÉVEL BIZTOSÍTHATÓ EGYENLETES VÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSÁRA

1 627.82 : 551.48/.5 A tervezett tározó vízgazdálkodási hatásának, mindenekelőtt a hasznos tározótér segítségével biztosítható állandó vízhozamnak a meghatározása érdekében ki kell dolgozni a tározó vízgazdálkodási tervét. Meg kell határozni hosszabb időre a tározóba érkező vízmennyiséget és össze kell hasonlítani a tervezett vízkivétellel. Ez az eljárás meglehetősen hosszadalmas és kis vízgyűjtőterületü tározóknál, hosszú időre visszanyúló észlelési adatok hiányában, gyakran el sem végezhető. A tározó hatásának első közelítő megítélésére elegendő az állandóan biztosítható vízsugár és a sokévi átlagos vízhozam arányának ismerete, melyet a tározó beépítése előtti állapotra érvényes legkisebb vízhozam és átlagos vízhozam arányával össze lehet hasonlítani. Ha a különböző feltételezett nagyságú tározóterekhez sikerül meghatározni ezt a viszonyszámot, az átlagos középvízhozam, vagy az átlagos fajlagos lefolyás ismeretében a különböző nagyságú tározóterekkel biztosítható vízhozam (a tározó teljesítőképességi görbéje) meghatározható. A csehszlovák vízgazdálkodási terv keretében mintegy 20 db tározó vízgazdálkodási lerve készült el, amelyek az Elba, Morava és Odera vízgyűjtőterületén lesznek. A vízgazdálkodási terveket nagyobbrészt az 1931—40 évtizedre dolgozták ki (kisebb részüket az 1926-40 közti 15 évre). A tározók vízgazdálkodási tervének alapjául szolgáló vízhozam-adatsornak elég hosszúnak kell lennie, vagy legalábbis elég jellemzőnek kell lennie, azaz veszélyes csoportosításban kell tartalmaznia a mértékadó száraz és nedves éveket. Mindenekelőtt kell, hogy a jellemzőnek választott időszak közepes vízhozama minél jobban közelítse meg a hosszúidejű átlagot. A vízjárás változékonyságát mutató variációs tényező pedig viszonylagosan nagy legyen. o~ A C

v variációs tényező a C

v = — képlettel határozható meg, ahol x

s az adatok Xs (i ,, х

г, . . . .r, v

n) számtani középértéke, cr pedig az ún közép-négyzetes eltérés, I [F(Xi - x

sy n Alinak ellenőrzésére, hogy az 1931 - 40 évtized valóban elég jellemző-e, meghatározták néhány folyó hosszú adatsorú szelvényére a hosszúidejű átlagos vízhozamot és a <'

v tényezőt, majd kiszámították ugyanezen értékeket összefüggő rövidebb évcsoportokra is. így pl. a Moldva (Yttava) stechovicei szelvényében, Prága közelében, az 1891 — 1940 években a közepes vízhozam 84,0 in

3/s, és C

v 0,35, az 1931-40 évtizedben a közepes vízhozam 86,0 in

3/s, és C

v = 0,40. Ilyen összehasonlításokból kitűnt, hogy a kitűzött követelményeket az 1931 -40-es évcsoport közelíti meg legjobban. Minden tározóra meghatározták a tározótér függvényében az egyenletesen biztosítható vízhozamokat. A különböző folyók tározási lehetőségeinek jellemzésére az összehasonlíthatóság érdekében viszonyszámokat használtak. A tározó hasznos befogadóképességét — h'i, (millió m

3) —, viszonyították a sokévi átlaggal meghatározott Ki

; (millió m

3) évi lefolyáshoz, valamint а /\/, tározótérfogat segítségével biztosítható Q/t (m

3/s) állandó vízsugarat a Qu (m

3/s) évi közepes vízhozamhoz : . Ki, . 0/. в = — es а = —. K

k Qu A különböző vízfolyásokon létesíthető tározók ß és a értékei egyetlen grafikonban még nem adnak függvényszerű kapcsolatot. Szükség van még egy változó bevezetésére. Alkalmasnak látszik erre a vízjárás jellegét kifejező C

v variációs tényező, 1 I)oe. Inti- Dr. Alois Bratránek : límpirickv vvpocet nalepsováiii nizkycli prutoku nádrzemi. l ocí/ii/ ltospodárstui, 1954/8. szám, 236-2:18. old., :i ábrával