Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

1. füzet - I. Kézdi Árpád: Rézsűk állékonysága

Rézsűik állékonysága 13 2. Eljárás a rézsűállékonyság vizsgálatára, a biztonsági tényező helyes felvételével és az egyensúly mindhárom feltételének kielégítésével Л vizsgálandó rézsűt (ABC) a 11. ábra tünteti fel. Felveszünk egy AC körívet — az 1.2 pontban mondottak szem előtt tartásával — és keressük az ABC földtömeg egyensúlyának feltételeit. A nyírószilárdság kihasználásának a fokát г^-vel jelöljük, tehát definíciószerűen : tényleges nyírószilárdság ' nyírófeszültség ^ A talaj tényleges Coulornb-iéle törési egyenesét (t = л tg Ф + c) helyettestjük t tg Ф с tehát egy — = л — 1 egyenletű egyenessel. Alapvető feltevésünk — mint V V V említettük — az, hogy v értéke az AC ív teljes hosszában állandó. (Kívánatos, hogy v értéke akkora legyen, hogy a bekövetkező elmozdulások még a feszültsétg Ф с gekkel arányosak legyenek. Ekkor a tg Ф' = —— és a c' = - mennyiségek a taV v laj „arányos súrlódási szögét", ill. ,,arányos kohézióját" adják. Meghatározásuk a nyírókísérlet alapján történhetik, a 12. ábrán feltüntetett módon. Felrajzolva a vízszintes nyírási elmozdulások görbéjét a nyírófeszültség függvényében, kijelölhetők azok a pontok, ameddig a diagram lineáris. Ezeket a pontokat a megfelelő normálfeszültségek függőlegeseire átvetítve, s a kapott pontokat összekötve, a feltevést elejtenők, olyan bonyolult eljárást kapnánk eredményül, amely az egyáltalán elérhető pontossággal semmiképpen sem állana arányban. A vektorpoligonális eljárással kapcsolatban megjegyzem még, hogy elvi hibái ellenére a gyakorlat legtöbb esetében kielégítő eredményeket szolgáltat, különösen akkor, ha a belső és külső erőket gondos mérlegeléssel állapítjuk meg, és a talaj, tényleges nyírószilárdságát lehetőleg helyszíni vizsgálatokkal, vagy az adott területen bekövetkezettkisebb csúszások alapján határozzuk meg. A 3. pontban, a rézsű állékonyságát befolyásoló különböző hatások vizsgálata során, ebben a cikkben is ezt a módszert fogjuk használni. 10. ábra. Eltérés a tényleges csuszolap és a helyettesítő körcsúszólap között Fig. 10. Divergence between actual surface of rupture and substitute circular surface of rupture