Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)

2. füzet - VI. Vita

236 Vita Ott, ahol a burkolt meder földmederhez csatlakozik, a sebességváltozás okozta kimosások megakadályozása végett a burkolat alá lenyúló fogat alkalmazunk (3. ábra). A főképpen talajjavítási kérdésekkel foglalkozó tanulmány kiegészítéseképpen a 4. ábrán bemutatjuk a hazai közlekedés-építésben bevált és a KT\7—54 sz. szakmai szabványban előírt leginkább alkalmazott mederburkolatokat. Változó magasságú mederburkolatnál a hálószerűen elhelyezett, előregyártott betonlapok kiosztását az 5. ábra 3. ábra. Betonba rakott terméskő mederburkolat aláüregelését megakadályozó fogak tünteti fel. Annak szemléltetésére, hogy a jól épített mederburkolatok minden fenntartás nélkül milyen hosszú ideig állékonyak, bemutatjuk a Hangony völgyében kb. 20 évvel ezelőtt létesített terméskő (6. ábra) és kohósalak-tégla (7. ábra) burkolatot. A tanulmány megemlíti, hogy eltérőek a vélemények a burkolatnak a földrézsűhöz való csatlakozása tekintetében, ahol a padkás és padka nélküli megoldás híveit állítja egymással szembe. Véleményünk szerint mindkét megoldást alkalmazni lehet, sőt kell is. Ott, ahol a burkolt rézsű felé nagyobb keresztirányú felszíni vízlefolyással kell számolni és a burkolt rézsűfelület feletti burkolatlan rész könnyen kimosódhat, padkát kell kialakítani. A padka nélküli megoldás esetében is feltétlenül alkalmazni kell a 4. ábrán látható lezárást, nehogy a burkolat mögé nagyobb mennyiségű víz jusson. A lezárás történhet a burkolat anyagából készített padkával, vagy gyeptéglával fedett agyagékkel. Gazdaságossági okokból a medreket általában csak a közepes vízszintig burkoljuk, míg e felett a rézsűt növényzettel biztosítjuk. Ezért kell ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni. A friss földmedrek nyers rézsűinek anyaga rendszerint terméketlen föld. Védő növényréteg hiányában a nyers rézsűket a csa-